Milyen alapelvek mentén oktassuk a terminológiai ismereteket a szakfordítóképzésben?

Mára a szakfordítóképzés minden szereplője felismerte annak szükségességét, hogy a szakfordítóipar igényeivel lépést tartva alakítsa át a jövő fordítóinak képzését. Ennek megfelelően valamennyi képzőintézmény programjában szerepel az integrált fordítási környezet, a fordítástámogató szoftverek használatának oktatása. Az alapvető működési keretek megismertetésén és több intézmény esetében a valós fordítási szituációk szimulálásán túl a hallgatók a képzések során jártasságot szerezhetnek a szoftverek használatában, illetve a szakfordítói munkához kapcsolódó részkészségek elsajátításában. Ezen készségek egyike a szakfordítások ágazat-specifikus beágyazottságának növekedésével egyre hangsúlyosabbá váló terminológiai munka. Mivel a szakfordítóképzések jelenlegi bemeneti követelményei között csak a diploma megléte és az idegen nyelv (B2 vagy C1 szintű) ismerete szerepel, illetve a képzési csoportok jellemzően az idegen nyelv(ek) mentén alakulnak ki, ezért a terminológiai ismeretek és a szoftverhasználathoz kapcsolódó készségek oktatása az esetek többségében a nyelvészeti háttértudás és a technológiai készségek szempontjából igen heterogén csoportokban zajlik. Ennek következtében a szakfordításhoz kapcsolódó terminológiai ismeretek hatékony és eredményes átadásának előfeltétele a terminológiai munka diszciplináris jellemzőinek tisztázása, valamint a technológiai jártasságok párhuzamos fejlesztése. A BME INYK Tolmács- és Fordítóképző Központ intézményfejlesztési stratégiája új módszertani megközelítés bevezetésével és egy nyertes Erasmus+ pályázat (eTransFair) eredményeivel tette hatékonyabbá a XXI. századi fordítópiaci elvárásokhoz igazodva a tantárgy oktatását

Megoldásfókuszú témavezetői kísérés

A tanulmány célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet a PhD-képzéshez, illetve a doktori disszertáció megírásához kapcsolódó témavezetői feladatok fontosságára. Az átalakított képzési struktúra következtében egyre nagyobb jelentősége van a megoldásfókuszú (a meglévő kompetenciákra és erősségekre építő, valamint a haladás jeleit folyamatosan figyelemmel kísérő és elismerő) szemléletnek a témavezetői munka során, melyhez a tanulmány a megoldásfókuszú coaching elméleti és módszertani keretének felhasználásával kínál hasznos eszközöket a témavezetők, illetve a doktoranduszok számára. A megoldásfókuszú témavezetői kísérés újszerű téma a hazai felsőoktatási kontextusban, de nemzetközi kitekintésben sem tapasztalhatók még ilyen jellegű kezdeményezések. Ugyanakkor a téma időszerűségét alátámasztja, hogy a doktori képzés új struktúrája a tanulmányok és a tudományos előmenetel tervezésénél a doktoranduszok részéről sokkal tudatosabb hozzáállást igényel, illetve hogy a felsőoktatásban tanító oktatók intézményen belüli teljesítményértékelési rendszerének, a MAB-hoz benyújtott egyetemi tanári pályázatok elbírálásának, valamint az MTA doktora címért benyújtott pályázatok habitusvizsgálatának fontos eleme lett a témavezetői kísérés sikeressége