Interdisciplinary research project on the Abbey of S. Croce at Sassovivo in Foligno, Italy

The research project on the Abbey of S. Croce at Sassovivo in Foligno (Italy) started in 2012, based on the studies of Giovanni Carbonara and Lia Barelli from Sapienza University of Rome. The aim of the project was to investigate the abbey complex to understand the different construction phases of the buildings. In particular, the study was focused on the material aspects through the stratigraphic reading of the structures and the analysis of building materials. In this case, the extensive archival documentation is not detailed enough to reconstruct the history of the building phases. Thanks to the particular characteristics of the abbey and the multidisciplinary method of the research, this project has involved an increasing number of Italian and foreign professionals. Following the identification of the size and extension of the medi- eval church, the first archaeological excavation campaign started in 2014. It was carried out by the Postgraduate School in Architectural and Land- scape Heritage of Sapienza University of Rome and supported by the Associazione degli Amici dell’Ab- bazia di Sassovivo (Association of the Friends of Sassovivo Abbey). The first results exceeded expec- tations, revealing a much more complex situation, and new archaeological campaigns were planned (2015-2016-2017). During these investigations, we had the collaboration of the Department of Cultural Catholic Heritage of the Pontifical Gregorian Uni- versity, Department of Physics and Geology of the University of Perugia, the Department of Biologi- cal Anthropology of the Eötvös Loránd University of Budapest and the Department of Anthropology of the Museum of Natural History of Budapest

Paleopathological research in Hungary

In Hungary, the study of pathological alterations on skeletal remains of various archaeological ages can be traced back to almost a century. The very first period is from the beginnings to the 1960s. In this phase, pathological characteristics and series were described from pathological aspects. Later, description was supported by analysing activities as well, then systematisation was performed and paleoepidemiological research started. From the 90s, studies became more and more interdisciplinary and this tendency has been going on up to this moment

A meddőség pszichés és pszichoterápiás vonatkozásai : szakirodalmi áttekintés

Áttekintő tanulmányomban a meddőség pszichés és pszichoterápiás vonatkozásainak bemutatását tűztem ki célul. Ezen belül a munkám központi kérdésköre a meddőséggel kapcsolatos pszichoszociális segítségnyújtás lehetőségeinek ismertetése, az empirikus kutatásokkal alátámasztott pszichoterápiás kezelések, intervenciók szakirodalmi áttekintése és bemutatása, továbbá a terméketlenségre gyakorolt hatásmechanizmusaik vizsgálata. Tekintettel a 21. századi orvoslásban mindinkább előre törő holisztikus szemléletmódra, célom fókuszba állítani az infertilitással összefüggő pszichés és a társas faktorok súlyát, illetve ehhez kapcsolódóan kiemelni a terméketlenséggel küzdő személyek, valamint a meddőségi kezeléseken résztvevő kliensek pszichés támogatásának jelentőségét. Az elméleti munkámban bemutatott szakirodalmi áttekintés és empirikus vizsgálatok eredményeképpen elmondható, hogy a célzott pszichoszociális intervenciók által - melynek során fókuszban a test, a lélek és a társas faktorok összefüggései állnak - nemcsak a várandósság esélye növekedhet, hanem az érintettek fizikai, mentális, lelki és szociális jólléte is pozitív irányba fordulhat

Families, finds and generations: an interdisciplinary experiment at the early medieval cemetery of Vörs–Papkert B.

A Kis-Balaton program keretében 1983 és 1996 között a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársai ásatásokat végeztek a Vörs–Papkert B lelőhelyen, ahol többek között egy kora középkori temető feltárására került sor. A leletanyag feldolgozását célzó interdiszciplináris kutatások körében lényeges helyet kaptak a csontkémiai vizsgálatok is. Lengyel Imre (1934–1992) biokémiai vizsgálatai az 1960-as évek közepétől nyertek fokozatosan alkalmazást a hazai régészetben. Az őskortól a késő középkorig számos lelőhely feldolgozásánál támaszkodtak eredményeire. A hasonló jellegű kutatásokhoz képest a vörsi lelőhelyet az teszi egyedivé, hogy míg általában a korszak, régészeti kultúra vagy etnikum tekintetében homogén esetekről van szó, itt több, a vizsgált korszak és etnikum értelmében az eddigiekben egymástól következetesen elkülönített (késő avar kori, Karoling-kori, magyar honfoglalás és Árpád-kori) leletanyagot tartalmazó temetkezés került elő, ezért alapvető kérdésként merült fel, hogy egyidejű és/vagy folytatólagos jelenségekről van-e szó. A régészeti feltárásokkal párhuzamosan végzett munkával több, mint 400 sírt elemzett, ezek alapján 48 (alcsoportjaival együtt 53) genetikai egységet körvonalazott (Fig. 1). A tárgyi hagyaték relatív időrendjének figyelembe vételével a leglényegesebb eredményt éppen azoknak a „családoknak” (Figs. 2–10; Pl. I-IX) a körvonalazása jelentette, amelyek az eddigi módszerekkel különböző régészeti korszakokba sorolható lelet-együttesekkel jellemezhetőek. A vörsi embertani hagyaték szerológiai vizsgálatánál a régészeti leletek időrendi besorolását Lengyel Imre előzetesen nem ismerhette. Miután a biokémiai elemzés során meghatározta az elhunyt személyek nemét, életkorát, vércsoportját és kollagén-típusát, az ásató régészek kérésére elsőként azoknak a személyeknek a feltételezett rokonságait kezdte el (a síroknak a temetőtérképről leolvasható távolságai és statisztikai–matematikai módszerek alkalmazásával) meghatározni, akiknek tárgyi hagyatéka egyértelműen besorolható volt valamely régészeti korszakba. A feldolgozás első szakaszában nyolc genetikai csoportot rajzolt meg, majd ezek számát eggyel növelve, az egyik csoport összetételét megváltoztatva (46a csoport), összesen kilenc genetikai egység véglegesítése fűződik a nevéhez. A temető embertani anyagának vizsgálatát Pap Ildikó kezdte meg, paleosztomatológiai elemzését Szikossy Ildikó végezte el. Az ásatás befejezését követően a teljes temető embertani anyagának antropológiai feldolgozását Bernert Zsolt végezte el. A Lengyel Imre által szerológiai módszerekkel korábban megállapított nem és életkor adatoknak a morfológiai vizsgálatok eredményeivel való össze¬vetése során néhány esetben olyan ellentmondások merültek föl, amelyek miatt át kellett gondolnunk az előzetesen publikált genetikai egységek valószínűségét. A vizsgálat első fázisában a szerológus által felállított kilenc családrekonstrukcióban 60 személy kapott helyet. Ezek közül 8 esetben (13,3%) mond ellent a szerológiai és a morfológiai jegyek alapján meghatározott nemi jelleg. Ez önmagában magas arányszám, bár ezeknek az eseteknek csupán egy része teszi lehetetlenné az adott családfa értelmezhetőségét (pl. azonos neműek esetén nem lehet közös utódok feltételezése). Az esetek egy másik részénél az életkor meghatározások nincsenek összhangban, ezek szintén megkérdőjelezhetik a korábbi feltevések némelyikét (pl. utódok feltételezése azoknál, akik nem érték el a reproduktivitás korát). Vizsgálataink során arra törekedtünk, hogy kiszűrjük az ellentmondásos adatokat tartalmazó család-rekonstrukciókat, és csakis azokkal a csoportokkal foglalkozzunk, amelyeknek mind az embertani (szerológiai és morfológiai) adatai kifogástalanok, mind régészeti szempontból alkalmasak az egymást követő generációk tárgyi hagyatékának nyomon kísérésére (Figs. 11–12). Dolgozatunkban felsoroltuk azt a kilenc „genetikai egységet”, amelynek Lengyel Imre a családfáját is megrajzolta. A táblázatok Bernert Zsolt meghatározásait is tartalmazzák. Ellentmondásos adatok esetén – ha lehetett – a mellékletek figyelembe vételével foglaltunk állást a felmerült kérdésekben, majd a keltező leletek alapján megkíséreltük időrendbe sorolni az egyes generációk tagjait. Lengyel Imre korai távozása miatt nem keríthetett sort az összes család elemzésére: a 48 kisebb-nagyobb létszámú csoport közül csupán 9 esetben vázolta föl a családfa rajzát, és ez alapvetően megnehezíti a vörsi rokonsági csoportok értékelhetőségét. Nem született meg az az összefoglaló táblázat sem, amely az egyes csoportokon belül megállapított generációk összehangolását adta volna meg saját módszertana, a szerogenetika szabályai szerint. A Vörs-Papkert B temető szerológiai eszközökkel rekonstruált genetikai csoportjai közül négyet választottunk ki ellenőrzés céljára: a négy „családból” származó, feltételezett genetikai rokonsággal bíró emberi maradványok klasszikus antropológiai vizsgálatához nagyon kevés bizonyító eszköz áll a rendelkezésünkre. Kísérletünk célja annak megállapítása volt, hogy az interdiszciplinaritás adta lehetőségek segítségével kaphatunk-e új fogódzókat olyan kérdések eldöntéséhez, melyek terén évtizedek óta nem vagyunk képesek előrébb jutni. Az általunk bemutatott „családfák” kis száma óvatosságra int bennünket, ám arra alkalmasak, hogy többféle jelenséget rögzítsünk általuk. A késő avar kori és a Karoling peremkultúra tárgyait birtokló „családok” egyidejűleg, de egymástól bizonyos mértékig elhatárolódva élhettek, legalábbis erről tanúskodnak sírjaik a vörsi temetőben. Lengyel Imre módszerének változatlan folytatására már nincs mód, a szerogenetikai vizsgálatok másféle irányba mozdultak el. Az egykori családi kapcsolatok pontosabb meghatározására legújabban a modern, DNS-alapú biológiai kutatások segítségével teremtődött új lehetőség. A morfológiai vizsgálatok mellett szükségesek olyan DNS-elemzések elvégzése, melyekkel ellenőrizhetők és kibővíthetők az eddigi megállapítások a genetikai rokonsági fák szerkesztésére

A tuberkulózis előfordulása egy XVIII. századi váci családban

Two individuals of the Nigrovits family from the Vác Mummy Collection of the Hungarian Natural History Museum were the subjects of multidisciplinary, anthropological, paleopathological, radiological, paleomicrobiological and paleoproteomic studies. The father, József Nigrovits (No 29), died at the age of 55 on the 11th of November 1793; his son, Antal Nigrovits (No 54), died on the 16th of July 1803, at the age of 22. They lived in the 18th century in a small town of northern Hungary. The macroscopic examination of body No 54 showed a severely deformed neck and back region; body No 29 had no characteristic marks of any illnesses. The CT scan data of the bodies and their 3D reconstructions showed no skeletal evidence of tuberculosis, despite the positive results of their paleomicrobiological studies. The deformity of body No 54 turned to be a developmental abnormality of unknown origin, but no Pott’s gibbus was present