Magyarországi triász és jura radiolária közösségek taxonómiai és biosztratigráfiai vizsgálata, valamint alkalmazása globális paleo-oceanográfiai modellezésben = Taxonomy and biochronology of Triassic and Jurassic radiolarians from Hungary: relations with global paleoceanographic events

Felállítottam egy új, radiolária alapú kvantitatív biokronológiai (UAZ) zonációt a balatonfelvidéki triász radioláriák alapján. Ennek segítségével az illyrtől a juli aljáig terjedő időszakot 9 zónára lehetett felosztani. Bizonyítható, hogy korábban a Reitzi zóna bázisához köthető nagyobb mértékű faunakicserélődés már a Trinodosus zónában végbement. A tethysi területek legkarakterisztikusabb faunakicserélődése a Curioni zóna bázisán ment végbe. Először tudtam biosztratigráfiai adatokkal bizonyítani, hogy a Darnó-egységen belül a triásznak tartott bazaltok kora és a riftesedés megindulásának a dátuma kora ladin. Emellett bizonyítani lehetett, hogy a jura ofiolit sorozatokhoz tartozó radiolaritok kora felső bajóci - alsó kallovi. Radioláriák alapján az eddigi legpontosabban lehetett kijelölni a T/J határt a csővári szelvényben. Pontosítani tudtam a Bükki egységhez tartozó Mónosbéli-egység radiolaritos üledékösszletének korát, ami felső bajóci - felső kallovi. A Rudabánya-hegység Telekesvölgyi Komplexumában lévő melange kora bajóci - alsó bath, szemben a korábbi aaleni - alsó bajóci feltételezéssel. Elsőként tudtam a Pindosz-hegységből leírni bazalttal összefogazódó radiolaritokat, amelynek alsó ladin kora a Dinári Ofiolitöv eddigi legidősebb korhatározásának bizonyult. 3 új radiolária családot, 8 új genust, 72 új fajt és 14 új alfajt írtunk le a törökországi Mersin Melange alsó tuval korú képződményeiből. | The well preserved and diverse Middle and Upper Triassic radiolarians provide new, quantitative biochronological zonation from Illyrian to lower Julian in Balaton Highland. The significant changes in radiolarian biodiversity were detected in the Trinodosus and Curioni Ammonite Zones. Early Ladinian and Upper Bajocian - Lower Callovian radiolarians were described from the radiolaritic matrix of various ophiolite blocks including a basalts in Darnó Unit, Northern Hungary. Based on radiolarians was assigned the Triassic and Jurassic boundary in the T/J section near Csővár, Hungary. More precise radiolarian data (upper Bajocian - lower Callovian) was described for sedimentary sequences in Mónosbél Unit, Bükk Mountains, Hungary. Early Bajocian to lower Bathonian age was assigned for matrix of melange in the Telekesvölgy Complex, Rudabánya Hills, Northern Hungary. Triassic radiolarian biostratigraphic data are reported from radiolarites of Northern Pindos and Othrys Mountains, Inner Hellenides, Northern Greece. These data confirm that processing of the Neotethyan rifting, new oceanic crust was already formed in the Anisian which was overlain by Upper Anisian to Carnian (Norian?) radiolarites. Three new radiolarian families, eight new genus, 72 new species and 14 new subspecies were described from the lower Tuvalian in the Mersin Melange, southeastern Turkey

Re-evaluation of the Mesozoic complexes of Darnó Hill (NE Hungary) and comparisons with Neotethyan accretionary complexes of the Dinarides and Hellenides – preliminary data

Abstract The Mesozoic complex of Darnó Hill area in NE Hungary, according to well core documentation, is made up of two units. The upper unit, the Darnó Unit s.s., consists predominantly of blocks of ophiolitic rocks (pillow and massive basalt, gabbro) and subordinate abyssal sediments (red radiolarite and red pelagic mudstone of either Ladinian–Carnian or Bathonian–Callovian age, as well as bluish-grey, sometimes blackish siliceous shale of the latter age). The basalt is geochemically of MOR type, based on earlier evaluations. However, it comes in two types: reddish or greenish amygdaloidal pillow basalts with peperitic facies containing reddish micritic limestone inclusions, and green basalts without any sedimentary carbonate inclusion. The former type is probably MiddleTriassic, advanced rifting stage-related basalt, whereas the latter is probably of Jurassic age, corresponding to the Szarvaskõ-type basalt of the western Bükk Mountains. Pre-Miocene presence of an ultramafic sheet above the complex is indicated by serpentinite pebbles in the Lower Miocene Darnó Conglomerate. The lower unit, corresponding to the Mónosbél Unit of the western Bükk Mountains, consists of lower slope and toe-of-slope type sediments: dark grey shale and bluish-grey siliceous shale of Jurassic age, both showing distal turbiditic character, with frequently interbedded carbonate turbidites and debris flow deposits containing cm- to dm-sized limestone and micaceous sandstone clasts. One to ten m-sized slide blocks of reddish, siliceous Triassic Bódvalenke-type limestone associated with the above-mentioned reddish, amygdaloidal basalt also occur. In one of the studied cores a block comprising evaporitic siliciclastics akin to those of the Middle Permian Szentlélek Formation and black, fossiliferous limestone similar to the Upper Permian Nagyvisnyó Limestone Formation of the Bükk Mountains, was also encountered. A preliminary comparison with similar Triassic advanced rifting-type basalt and limestone/ radiolarite of the western ophiolite zone of the Balkan Peninsula is presented (Fig. 1): the Zagorje region of NW Croatia, the Zlatibor-Zlatar Mountains of SW Serbia, and the North Pindos and Othrys Mountains, as well as Euboea Island, of Northern Greece. We propose the terms "Loggitsi Basalt" for such Triassic basalt containing peperitic facies, after the village of Loggitsion located in the central part of the Othrys Mts, and "Bódvalenke Limestone" for the transitional facies between Hallstatt Limestone and Triassic red radiolarite, after the village of Bódvalenke located in the Rudabánya Hills. The northwesternmost occurrence of both of these typical Neotethyan formations can be found in NE Hungary (Darnó Hill and Bódva Unit of Rudabánya Hills, respectively)

Triász és jura lejtőfáciesek jelentősége a Neotethys ÉNy-i végének geodinamikai értelmezésében = Importance of Triassic and Jurassic slope facies in the geodynamic reconstruction of the NW termination of the Neotethys

A program célja az észak-magyarországi triász és jura medence- és lejtőfáciesek szedimentológiai és rétegtani vizsgálata volt új fejlődéstörténeti szintézis kidolgozása érdekében, és azért, hogy lehetővé váljon a korreláció a Dinaridák és a Hellenidák hasonló korú és kifejlődésű képződményeivel. A kutatásokat a Bükkben, a darnói területen, a Mátrában mélyített fúrások anyagán és a Rudabányai-hegységben végeztük. Az összehasonlító elemzés érdekében terepi megfigyeléseket és vizsgálatokat végeztünk a Dinaridákban, a Hellenidákban, a Keleti- Alpokban és a Nyugati-Kárpátokban. A Neotethys akkréciós komplexumának részét képező bükki, továbbá a Mátra aljzatát alkotó és a Darnó környéki képződmények alapvető jellegei jól megfeleltethetők a Dinaridákban ismertekkel, és ennél fogva képződési körülményeik is levezethetőek a Dinaridákra a közelmúltban kidolgozott modellekből. A Rudabányai-hegységben megismert olisztosztrómák törmelékanyaga mutat ugyan összetételbeli eltéréseket a bükkiekhez és a mátraiakhoz képest, de fontos összekapcsoló bélyegeket is felismertünk. Az Északi Mészkőalpokban megfigyelt szubdukcióhoz köthető jelenségek szedimentológiai jellege és időbeli lefolyása jó korrelációt mutat a Bükkben megismerthez, de a medencékben felhalmozódott törmelékben lényeges eltérések vannak. Ez az akkréciós komplexum törmelékanyagának zömét szolgáltató felső, kontinentális lemez felépítésének különbségére vezethető vissza. Az eredmények alátámasztják a bükki, a mátrai-darnói és a rudabányai mezozoos összleteknek a Dinaridákhoz kapcsolódó eredeti helyzetét. | Study of sedimentological and stratigraphical characteristics of the Triassic and Jurassic basin and slope facies in North Hungary was the aim of the project. Elaboration of a new geodynamic synthesis and correlation with the coeval and genetically similar formations of the Dinarides and Hellenides were also in the focus of the project. The studies were performed in the Bükk Mts., in the Darnó area, on cores drilled in the Mátra Mts., and in the Rudabánya Hills. For comparative analyses field studies were carried out in the Dinarides, Hellenides, in the Eastern Alps and Western Carpathians. Basic characteristics of the relics of the Neotethys accretionary complexes occur in the Bükk, in the basement of the Mátra and also in the Darnó area show good correspondence with those in the Dinarides and therefore their genetic conditions can be derived from the recently elaborated genetic models for the Dinarides. Although differences were pointed out in the composition of olistostromes encountered in the Rudabánya Hills, and that in the Bükk and Mátra Mts., significant common features were also recognised. Sedimentological characteristics and timing of the subduction-related phenomena observed in the Northern Calcareous Alps can also be correlated with those in the Bükk, but there are substantial differences in the composition of the clasts. This can be explained by the differences in the upper continental plate, source of dominant part of the clasts of the accretionary complex. The results support the concept on the Dinaridic relationship of the Mesozoic complexes of the Bükk, Mátra-Darnó and Rudabánya Hills

A Vértes és előtereinek szerkezetfejlődése és annak kapcsolata a kainozoos üledékképződéssel és ősföldrajzzal = Structural evolution if the Vértes Hills including their forelands and the relationship with Cenozoic sedimentation and paleogeography

A Vértes kainozos szerkezetfejlődésében 6 fázis elemeit és azoknak az üledékképződéshez és felszínfejlődéshez való kapcsolatát vizsgáltuk. Az eocén üledékképződés (Ny)ÉNy-(K)DK-i összenyomás és merőleges húzás hatására ment végbe. Az enyhe gyűrődés következtében ÉK-DNy-i csapású hátak és medencék jöttek létre. Előbbieken karbonátos, utóbbiakban pelites rétegsorok rakódtak le. A karbonátos üledékképződés változó jellegű rámpákon ment végbe, melyek tükrözik a kismértékű deformációt, a karbonátproduktivitást és a globális vízszintesést. Az oligocénben a Móri-peremvető működött, ami nagy vastagságú összlet lerakódását tette lehetővé. A vértesi törmelékes sorozat képződése a kiscelli végén kezdődhetett. A kora-miocénben működő K-Ny-i jobbos és ÉNy-DK-i balos eltolódásokat ismertünk fel. A kora-, középső-miocén szin-rift fázis normálvetőihez a szarmatától társult szintektonikus üledékképződés. Az úgynevezett poszt-rift fázisban számos normálvető és eltolódás jött létre ill. reaktiválódott, melyek meghatározták a késő-pannon árkokat, transztenziós medencéket. A pliocéntől kitakaródó Vértesről hegylábfelszínek mentén pusztult le a miocén és paleogén fedőüledék. A negyedidőszaki vetők mozgása kibillentette a hegylábfelszíneket és módosította a vízrajzot, deformálta a kvarter üledékeket. A felszínalakulást erős szélerózió kísérte. | We investigated 6 Cenozoic deformation phase and their relationship to sedimentation, basin formation and landscape evolution. The Eocene sedimentation was controlled by (W)NW-SE compression and perpendicular tension. The gentle folding resulted in the formation of NE-trending ridges and basins. Shallow marine carbonate sedimentation occurred on ridges, while deeper basins were marked by pelitic successions. Carbonate sedimentation occurred on ramps with varying style, reflecting the gentle deformation, carbonate productivity and global eustatic sea level changes. The Oligocene activity of the Mór Fault permitted the deposition of a thick clastic succession, which started to form in the late Kiscellian. We recognized E-W striking dextral and NW-SE striking sinistral strike-slip faults of early Miocene age. The late Early to Middle Miocene syn-rift phase was associated with sedimentation only from the Sarmatian. The post-rift phase is marked by numerous normal and strike-slip faults, which controlled the evolution of late Miocene syn-sedimentary grabens and transtensional basins. The Miocene and Palaeogene sedimentary cover of the Vértes was eroded along pediment surfaces from the Pliocene onset of exhumation. The Quaternary slip of reactivated faults resulted in tilting of the pediment surfaces, sediment deformation and deflection of the drainage pattern. Landscape evolution was strongly influenced by wind erosion

Az ÉK-magyarországi paleozoikum és mezozoikum dinári-hellenid korrelációja = Dinaridic-Hellenidic correlation of the Paleozoic and Mesozoic of NE Hungary

Elkészültek A Cirkum-Pannon régió tektonosztratigráfiai térképeinek magyarázó fejezetei, amelyek a XVIII. Kárpát-Balkán Geológiai Kongresszuson (Belgrád, 2006) lettek bemutatva. Elkészült a Darnói komplexum és a Recsk-mélyszint újraértékelése és térképe, valamint előzetes korreláció a Belső-Dinaridák és Belső-Hellenidák irányában, szerb és görög együttműködésben; utóbbiban új tektonikai modellek vetődtek fel a Bükk-hegységben. Jelentősen előre haladt a Rudabányai-hegység középső részének szerkezeti és júra megismerése, elkészült a nem metamorf aggtelek-rudabányai egységek szerkezeti kersztszelvénye az országhatártól Szalonnáig. | Explanatory chapters of the Circum-Pannonian tectonostratigraphic terrane map series have been prepared for printing; they were presented at the XVIIIth Carpato-Balkan Geological Congress (Belgrade, 2006). The Darnó Complex and the pre-Tertiary basement of the Recsk Paleogene ore-field have been revised, the new geological map of the Darnó area have been prepared. Preliminary correlation with the Inner Hellenides - Inner Dinarides has been made and in Greek cooperation a partly new tectonic model was elaborated for the Bükk Mts. Knowledge on the structure and Jurassic stratigraphy oh the middle part of the Rudabánya Mts. has been significantly increased. Structural cross-section of the non-metamorphosed units of Aggtelek-Rudabánya Mts. (from the state border to the SE margin) has been prepared for printing

Stratigraphy, facies and geodynamic settings of Jurassic formations in the Bükk Mountains, North Hungary: its relations with the other areas of the Neotethyan realm.

Jurassic mélange complexes related to the subduction of the Neotethys Ocean occur in the Bükk Mountains, North Hungary. This paper characterizes the sedimentary sequence of basin and slope facies that occur in the southwestern part of the Bükk Mountains, placing special emphasis on the redeposited sedimentary rocks (olistostromes, olistoliths: Mónosbél Group) in order to obtain information on the provenance of the clasts, and the mode and time of their redeposition. The series of formations studied shows a general coarsening-upwards trend. Based on radiolarians and foraminifera, the Mónosbél Group formed in Early to Late Bathonian time. The lower part of the complex is typified by a predominance of pelagic carbonates, shale and radiolarite with andesitic volcaniclastic intercalations. The higher part of the succession is characterized by polymictic olistostromes. Large olistoliths that are predominantly blocks of Bathonian shallow marine limestone (Bükkzsérc Limestone) appear in the upper part of the sequence. Based on the biostratigraphic and sedimentological data, results of analyses of the redeposited clasts and taking into consideration the concepts of the development of the western Neotethys domain, the evolutionary stages of the sedimentary basins were defined. The onset of the compressional stage led to initiation of nappe stacking that led to the formation of polymict olistostromes and then to the redeposition of large blocks derived from out-of-sequence nappes of the former platform foreland

A Magyarországi Paleogén Medence paleo-oceanográfiája bentosz foraminiferák paleoökológiai vizsgálata alapján = Palaeocanographic history of the Hungarian Palaeogene Basin using a palaeoecological analyis of benthic foraminifera

16 late Palaeogene (Lutetian–Rupelian) boreholes and sections from the Hungarian Palaeogene Basin were investigated for their benthic foraminiferal faunas in order to reconstruct its palaeoecological and palaeoceanographic evolution. In the mentioned ecological interpretation of the temporal distribution of foraminiferal assemblages, multivariate statistical methods were used. These methods included Q-mode principal factor analysis (PFA) and BFOI (Benthic Foraminiferal Oxygen Index) analysis. On the basis of the Q-mode principal factor analysis, the faunas are characteristic for inner neritic (0–30 m water depth) to upper bathyal environments (approximately 30–500 m water depth). The composition of the benthic foraminiferal fauna and the results of the Q-mode principal factor analysis indicate tropical–warm conditions from the beginning of the Middle Eocene. A change in the temperature of the bottom water can be detected from the late Middle Eocene time, and estimated temperatures indicate temperate–cold conditions during this period. On the basis of the BFOI (Benthic Foraminiferal Oxygen Index) analysis, the Middle and Late Eocene are characterised by two short eutrophic events (POMZ1 and POMZ3) and two significant eutrophic (POMZ2 and POMZ 4) events. These periods are characterised by evidence of a low diversity of fauna, with a high dominance of lowoxygen tolerant (infaunal) species. The eutrophic events suggest that there was a second-order sea-level fall and restricted deep water circulation, while the oligotrophic and high oxic conditions might have been caused by colder, welloxygenated bottom water masses from the SE Tethyan Realm. Evidence suggests that these oligo- to mesotrophic periods were characterised by a high diversity of fauna, with a signifcant dominance of epifaunal species. The initial stage of the significant subsidence history coincides with the POMZ2 period at the end of the NP17 zone. This demonstrates clearly that the evolution of the Hungarian Palaeogene Basin was strongly influenced by significant palaeoceanographic events

Late Devonian (Frasnian–Famennian) palynomorphs from the Padeha and Bahram Formations of Shahzadeh Mohammad section, northwest of Kerman, Iran

A diverse and well-preserved microphytoplankton assemblage is reported from a measured section of Frasnian–Famennian (Upper Devonian) Padeha and Bahram Formations in Shahzadeh Mohammad area, northwestern Kerman, southeast Iran. The palynoflora assemblage contains 17 genera and 23 species of acritarchs, chitinozoa, scolecodont and rich miospore taxa. 57 species (25 genera) of miospores were identified and 5 assemblage biozones were defined from the Shahzadeh Mohammad section. The miospore composition is similar to neighboring localities in Southern and Northern Iran, but it shows significant similarities with palynoflora from more distant localities, e.g. Saudi Arabia, Western Australia or Algeria. This implies a close relationship between the Iranian platform and other areas of the Northern Gondwana and southern Laurentia Domain during the late Devonian. The investigated section was deposited in a shallow marine environment with tropical conditions during the Frasnian-Famennian period