A paracetamolterápia és az idült májbetegség tragikus következményei

Az őszi és téli meghűléses időszakban sokan vásárolnak különböző, vény nélkül kapható, megfázás elleni készítmé- nyeket, ezen belül is nagy számban paracetamol- (más néven acetaminofén-) tartalmú szereket. A paracetamol külön- böző típusú fájdalmak (fejfájás, migrén, meghűlés-láz okozta fájdalom, fogfájás, menstruációs fájdalom stb.) enyhíté- sére szolgáló, igen népszerű, a nemopioid típusú analgetikumok közé sorolható hatóanyag, amely többek között tabletta, kúp és oldat formájában is elérhető a gyógyszertárakban. Magyarországon 2020-ban 86, törzskönyvezett paracetamoltartalmú készítmény van forgalomban. A paracetamol alkalmazása biztonságos és hatékony, amennyiben az előírásnak megfelelően használják. Közleményünkben három olyan esetet mutatunk be, amelyben a beteg halála összefüggésbe hozható a paracetamol alkalmazásával. Mindhárom, krónikus alkoholizmusban szenvedő beteg (34, 42 és 51 évesek) rövid idővel a kórházba kerülés után elhunyt. Vizsgálataink során három betegből származó, össze- sen kilenc szérumminta került feldolgozásra. A paracetamolnak és metabolitjainak együttes meghatározása enzimati- kus módszerrel (Roche assay) történt, míg a paracetamol specifikus mérésére tandem-tömegspektrométerrel kapcsolt szuperkritikus folyadékkromatográfot (SFC–MS/MS) alkalmaztunk. Enzimatikus meghatározással mindegyik min- tában terápiás koncentrációt mutattunk ki. SFC–MS/MS módszerrel történt meghatározás esetén egy betegtől szár- mazó négy mintában a terápiás tartománynál alacsonyabb paracetamolkoncentrációkat mértünk. A paracetamol- terápia alkalmazása krónikus alkoholizmusban szenvedő betegek esetén fokozott kockázatot jelent. A klinikai toxikológiai gyakorlatban a paracetamol meghatározására használt enzimatikus módszer eredményét a máj- és vese- funkciós paraméterekkel együttesen szükséges értékelni, mert krónikus alkoholizmusban szenvedő betegek esetén az enzimatikus módszerrel kapott terápiás tartományba eső koncentráció nem zárja ki a paracetamoltoxicitást

Fatal Overdose with the Cannabinoid Receptor Agonists MDMB-4en-PINACA and 4F-ABUTINACA: A Case Report and Review of the Literature

A case of a 26-year-old male who died from consuming synthetic cannabinoid receptor agonists MDMB-4en-PINACA and 4F-ABUTINACA is reported. MDMB-4en-PINACA and 4F-ABUTINACA are potent synthetic cannabinoid receptor agonists (SCRAs). This is the first detailed reporting of MDMB-4-en-PINACA and 4F-ABUTINACA associated fatality, which can help the routine forensic work. The scientific literature on the symptoms associated with these substances are evaluated, along with the pharmacological properties and possible mechanism of death. A forensic autopsy was performed according to Recommendation No. R (99)3 of the Council of Europe on medico-legal autopsies. Histological samples were stained with hematoxylin and eosin (HE). Complement component C9 immunohistochemistry was applied to all heart samples. Toxicological analyses were carried out by supercritical fluid chromatography coupled with tandem mass spectrometry (SFC-MS/MS) and headspace gas chromatography with a flame ionization detector (HS-GC-FID). The literature was reviewed to identify reported cases of MDMB-4en-PINACA and 4F-ABUTINACA use. Autopsy findings included brain edema, internal congestion, petechial bleeding, pleural ecchymoses, and blood fluidity. Toxicological analyses determined 7.2 ng/mL of MDMB-4en-PINACA and 9.1 ng/mL of 4F-ABUTINACA in the peripheral blood. MDMB-4en-PINACA and 4F-ABUTINACA are strong, potentially lethal SCRA, and their exact effects and outcome are unpredictable

Phenolic compounds in Hungarian acacia, linden, milkweed and goldenrod honeys

Honey is a valuable source of nutrients, minerals and phenolic compounds. Phenolic acids and flavonoids are associated with health benefits of honey and can serve as markers for distinguishing honey types. This study aimed at determining the phenolic profile of four Hungarian unifloral honeys that were not analyzed previously. After verifying their botanical origin with melissopalynological analysis, total reducing capacity was determined with Folin-Ciocalteau method, and phenolic composition was analyzed with HPLC-DAD-MS. From the 25 phenolic substances examined, pinobanksin was the most abundant, followed by chrysin, p-hydroxybenzoic acid and galangin. Quercetin and p-syringaldehyde were detected only in acacia honey, which contained higher levels of chrysin and hesperetin compared to the other three honeys. Milkweed and linden honeys displayed higher levels of caffeic, chlorogenic, ferulic and p-coumaric acids compared to acacia and goldenrod honeys. Taxifolin may serve as a unique marker compound of milkweed honey. Goldenrod honey contained the highest level of syringic acid. Principal component analysis supported the indicator role of polyphenols in honey identification, discriminating clearly the four unifloral honeys. Our results suggest that phenolic profiles may be useful to find markers of honey's floral origin, but geographical origin can strongly influence the composition of characteristic compounds

Toxicokinetic Study of a Gastroprotective Dose of Capsaicin by HPLC-FLD Method

Background: A low dose of capsaicin and its natural homologs and analogs (capsaicinoids) have shown to prevent development of gastric mucosal damage of alcohol and non-steroid anti-inflammatory drugs. Based on this experimental observation, a drug development program has been initiated to develop per os applicable capsaicin containing drugs to eliminate gastrointestinal damage caused by non-steroid anti-inflammatory drugs. Methods: As a part of this program, a sensitive and selective reverse-phase high-performance liquid chromatography-based method with fluorescence detection has been developed for quantification of capsaicin and dihydrocapsaicin in experimental dog’s plasma. Results: The method was evaluated for a number of validation characteristics (selectivity, repeatability, and intermediate precision, LOD, LOQ, and calibration range). The limit of detection (LOD) was 2 ng/mL and the limit of quantification (LOQ) was 10 ng/mL for both capsaicin and dihydrocapsaicin. The method was used for analysis of capsaicin and dihydrocapsaicin in the plasma samples obtained after per os administration of low doses (0.1, 0.3, and 0.9 mg/kg bw) of Capsaicin Natural (USP 29) to the experimental animals. Conclusions: The obtained results indicated that the administered capsaicinoids did not reach the general circulation