If castles and statues could speak to us : the changing freedom of historical interpretation in the case of Slovakia

Beside official "policy of remembrance", run primarily by state representatives or public institutions, and embodied in national holidays, monuments or in history textbooks, democratic societies offer the possibility to create a "culture of remembrance" by local actors within the public sphere. These local actors consist of NGOs, civic initiatives, local governments or even of the business sphere, the latter including so-called heritage industry actors (like historical hotels or private museums). As a result, the interpretation of historical narratives tends to become multi-faceted, interactive and inclusive, but the risk has also emerged that historical narratives can be fluid and banal as well. The present essay attempts to highlight how these bottom-up historical interpretations launched by local actors coloured the culture of remembrance in Slovakia, in a country where national history had been a servant of nation-building struggles practically throughout the whole 20th century. As many initiatives for renovating fortresses, erecting statues, organising historical events or launching historical hotels elucidate it, non-state actors have become active and immanent change-makers of the policy of remembrance in Slovakia, having a sometimes intentional, sometimes unintentional effect on broadening the freedom of historical interpretation in the country

Emlékezetpolitika Szlovákiában és a szlovák társadalom magyarságképe = Memory policy in Slovakia and the image of Hungarians in the Slovak society

A magyar-szlovák kapcsolatok egy óriási hosszúságú, ezeréves történelmi időhorizonttal rendelkezik. A tanulmány éppen emiatt nem elemzi a kapcsolattörténet részleteit, hanem csak a szlovák történelmi narratíva magyarsággal foglalkozó elemeinek alakulását vizsgálja, alapvetően az 1918 óta megjelent hivatalos történelem-tankönyvek alapján, kiegészítve a 18.-19. századi szlovák történeti hagyománnyal, és kitekintve a tankönyven kívüli emlékezetpolitikai lépésekre, illetve az emlékezetkultúra szférájára. (...

The many meanings of neo-feudalism Analysis of academic and public discourse alluding premodern social structures = Mit jelent a neo-feudalizmus? A premodern társadalmi struktúrákra utaló tudományos és nyilvános diskurzus elemzése

The essay intends to analyse those strands within Hungarian public discourse which allude – either negatively or positively – medieval hierarchy when discussing present political, social or cultural tendencies. This discourse includes both the critical views of academic sphere towards personal dependencies within capitalism – calling frequently, but not regularly neo-feudalism or feudal-capitalism – and the possible nostalgic sentiments from the side of political rhetoric or publicity towards an ‘ancient régime’. This analysis on neo-feudalism raises the dilemma, whether the binary dichotomy of democracy-authoritarianism could be the adequate axis where Central-Eastern European societies’ ‘transition fatigue’ can be scrutinized? Neo-feudal discourse elucidates another axis of modernization-traditionalism: what is questioned by some elite groups and their supporters is not democracy but modern institutions, whose pivotal role is attempted to be replaced by personal dependency and personalized coordination of society. = Az esszé a magyar közéleti diskurzus azon részeit kívánja elemezni, amelyek – akár negatív, akár pozitív módon – egy középkori hierarchiára utalnak, amikor a jelenlegi politikai, társadalmi vagy kulturális tendenciákat tárgyalják. Ez a diskurzus magába foglalja mind a tudományos szféra kritikus irányultságát a kapitalizmuson belüli személyes függőségekkel szemben – amit aztán sokszor újfeudalizmus, refeudalizáció vagy feudálkapitalizmus címkével illetnek – mind a politikai retorika vagy a nyilvánosság oldalán az esetleges nosztalgikus érzelmeket egy „ősi rezsim” felé. A neo-feudalizmus elemzési fókuszba helyezése felveti a dilemmát: vajon a demokrácia-autoriterizmus bináris dichotómiáján kívül létezik-e egy másik, modernizáció-tradicionalizmus tengely, amin a közép-kelet-európai társadalmak „tranzíciós fáradtságuk" hatására elmozdulhatnak a modernizációból

„A „globalizált falu” viszont olyan kis, vidéki hely, amely fekvése és mérete ellenére benne van a globális vérkeringésben”. Interjú Palánkai Tiborral

Palánkai Tibor, akadémikus, a Világgazdasági Intézet professor emeritusa, március 1-jén ünnepelte 80. születésnapját. Ebből az alkalomból készítettünk vele interjút

Elszegényítő központi régiók? A területi egyenlőtlenség lehetséges mozgatórugói Szlovákiában

Szlovákiában az utóbbi évtizedekben egy sokak által irigyelt gazdasági fejlődés ment végbe. Mivel ez a fejlődés jellegzetesen a nyugat-szlovákiai fővárosi régióra és vonzáskörzetére koncentrálódik, az így kialakult központ–hátország különbségek alkalmassá teszik az országot a fejlesztő és elszegényítő hatások működésének vizsgálatára. A szakirodalomban ugyanis számos elméleti és empirikus kutatás foglalkozik azzal, hogy milyen körülmények között várhatók a központ–­hátország kapcsolatban a fejlesztő, illetve mikor az elszegényítő hatások. Jelen tanulmány e fejlesztő-elszegényítő hatásokat kiváltó körülmények, tényezők jelenlétét vizsgálja Szlovákia példáján, bemutatva, hogy Szlovákiát több szempontból is az elszegényítő hatások önmagukat erősítő jellege veszélyezteti. A tanulmányban bemutatott dekompozíciós indexből is látható, hogy Szlovákia egy extrém, de nem egyedi példája a központ–hátország egyenlőtlenségeknek, továbbá a nagyváros–vidék diszparitás kumulatív jellege a kelet-közép-európai országokat – egyszerre posztszocialista és poszt-fordista jellegük miatt – általánosan veszélyezteti, eltérően az Európai Unió nyugati felében kimutatható tendenciáktól.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: O15, O18, O52, R11

Mátyás király és a szlovákok. Az emlékezet transznacionalizálódásának aktorai Szlovákiában

A szlovákiai örökségiparon belül immár jó ideje – lényegében a rendszerváltás óta – megfigyelhetőek olyan tendenciák, amelyek a történelmi Magyar Királyság vezető személyiségeit, elsősorban uralkodóit próbálják termékesíteni. A mostani tanulmány ezt a jelenséget járja körbe, külön figyelmet szentelve annak, hogy mindez hogyan hathat a szlovák identitás transznacionalizálódására. Az esszé emellett emlékezet intézményesülésének egy, az örökségipar lokális aktorai által dominált, bottom-up típusú modelljét próbálja megfogalmazni, ami ellentétben áll a 20. század nagy részét meghatározó, hivatalos tankönyvekre és köztérhasználatra alapuló, top-down intézményesülési folyamattal

Nemzetek létezése: Túl az érdekeken : Érzelmi és értelmi motívumok a nemzeti identitások kialakulásában

A nemzeti identitások kialakulásának létezik egy erőteljes hatású modernista magyarázata, amely szerint a nemzet, ahogy ma ismerjük, egy modern és konstruált jelenség. Az így középpontba helyezett érdekalapú, célracionális tömeglojalitásokat és piacokat konstruáló homogenizációs folyamatok mellett eltérhet a figyelem a nemzeti identitások esetleges érzelmi és értelmi motívumairól. Pedig alapvetően ez utóbbiak jelenlétére utal a modern nacionalizmusok részben érzelmi alapú szeparatizmusa, illetve igénye arra, hogy minél inkább értelmes világmagyarázatokkal szolgáljon. Mindez a sematikusabb, érdekalapú és ok-okozati összefüggésekből épülő magyarázatok helyett valamiféle olyan kölcsönhatásosság megléte felé mutat, ahol a „nemzethez tartozás” attitűdjének kialakulásában az érdekbeli, az érzelmi és értelmi motívumok egyaránt szerepet játszanak. E három motívum közötti kölcsönhatásokból a „nemzethez tartozás” attitűdjének egy olyan vizsgálati kerete alakítható ki, ami magyarázatot próbál kínálni arra, hogyan erősítheti egymást a nemzeti identitásokban megtestesülő célracionális homogenizáció, valamint a szeparatizmus és az etnocentrikusan historizáló világmagyarázatok iránti igény