Diagnostic Accuracy of Transvaginal Ultrasound and Magnetic Resonance Imaging for the Detection of Myometrial Infiltration in Endometrial Cancer: A Systematic Review and Meta-Analysis

In endometrial cancer (EC), deep myometrial invasion (DMI) is a prognostic factor that can be evaluated by various imaging methods; however, the best method of choice is uncertain. We aimed to compare the diagnostic performance of two-dimensional transvaginal ultrasound (TVS) and magnetic resonance imaging (MRI) in the preoperative detection of DMI in patients with EC. Pubmed, Embase and Cochrane Library were systematically searched in May 2023. We included original articles that compared TVS to MRI on the same cohort of patients, with final histopathological confirmation of DMI as reference standard. Several subgroup analyses were performed. Eighteen studies comprising 1548 patients were included. Pooled sensitivity and specificity were 76.6% (95% confidence interval (CI), 70.9–81.4%) and 87.4% (95% CI, 80.6–92%) for TVS. The corresponding values for MRI were 81.1% (95% CI, 74.9–85.9%) and 83.8% (95% CI, 79.2–87.5%). No significant difference was observed (sensitivity: p = 0.116, specificity: p = 0.707). A non-significant difference between TVS and MRI was observed when no-myometrium infiltration vs. myometrium infiltration was considered. However, when only low-grade EC patients were evaluated, the specificity of MRI was significantly better (p = 0.044). Both TVS and MRI demonstrated comparable sensitivity and specificity. Further studies are needed to assess the presence of myometrium infiltration in patients with fertility-sparing wishes

Prevalence of Antiphospholipid and Antinuclear Antibodies in Children with Epilepsy

Background: Antiphospholipid syndrome (APS) is an autoimmune disorder characterized by recurrent venous thrombosis or arterial occlusive events and fetal losses associated with elevated levels of antiphospholipid antibodies (aPLs). Material/Methods: The presence of antinuclear, anti-beta 2-glycoprotein I, and anticardiolipin antibodies were investigated in 60 consecutive children with epilepsy who were followed up in a single Hungarian center. Results: Almost 50% (28/60) of the patients were ANA positive. Twelve (20%) patients had moderate titer (1:160) of ANA. Anti-Clq antibody was positive in 4 cases, all of them symptom free considerating renal manifestations of lupus. Interestingly, only 1 child had aCL antibody, while 6/43 patients were LAC positive. Five were also ANA positive among the LAC positive patients (4 children with moderate titer). Anti-beta 2GPI antibody positivity was not detected in this cohort of patients. Conclusions: The clinical relevance of aPL tests in childhood are difficult to explain. In the present study, obviously lower total prevalence of aPLs (aCL and anti-beta 2GPI) was observed in children with epilepsy than in previously reported investigations (20-30%). The higher amount of LAC-positive patients indicates that coagulation studies (LAC) should be included in the neuroimmunological assessment of suspected APS patients with epilectic disorders. The difference between the results of serological and LAC studies could be explained by the possible positivity positivity of other, uninvestigated antibodies. The wide spectrum of detected immunological alterations highlight the importance of the participation of pediatric rheumatologists in the management of patients with idiopathic epilepsy or with secondary induced autoimmune disease due to antiepileptic medications

Juvenilis és felnőtt kori dermatomyositisben szenvedő betegek kórlefolyásának jellegzetességei, illetve a kezelés és a későbbi kórlefolyás kapcsolatának vizsgálata | Disease course, frequency of relapses and survival of patients with juvenile or adult dermatomyositis

Az idiopathiás inflammatoricus myopathiák szisztémás autoimmun megbetegedések, amelyek krónikus izomgyulladás által okozott progresszív izomgyengeséggel, továbbá egyes belső szervek, úgymint a cardiovascularis rendszer, a tüdő és az emésztőrendszer elváltozásaival jellemezhetők. Cél: 79 juvenilis és felnőtt korú dermatomyositisben szenvedő beteg adatai alapján a betegség kórlefolyásának és a relapsusok gyakoriságának, továbbá a túlélési valószínűségének bemutatása. Módszer: A szerzők retrospektív módon elemezték 44, a Bohan- és Peter-féle diagnosztikus kritériumrendszer alapján 1976 és 2004 között diagnosztizált juvenilis dermatomyositisben szenvedő gyermek adatait. A túlélési valószínűséget a Kaplan–Meier-módszer segítségével számították ki. A juvenilis dermatomyositisben szenvedő gyermekek adatait 35 felnőtt dermatomyositises beteg adataival hasonlították össze. Eredmények: A betegség kórlefolyása az esetek több mint felében monofázisos volt, míg a betegek egyharmada policiklusos formában szenvedett. A relapsus kockázata a remissziót követő első évben volt a legnagyobb. A juvenilis betegek közül senki sem hunyt el, míg a felnőtt korú betegek között négy betegséghez köthető haláleset is előfordult. Összegzés: Nem találtak összefüggést a relapsusmentes túlélés és a betegség kezdeti terápiája között (glükokortikoid önmagában vagy immunszuppresszív szerrel kiegészítve). A betegek jelentős aránya szenvedett policiklusos vagy krónikus lefolyású betegségben. A relapsusok jelentkezésére egy hosszabb betegségmentes intervallum után is számítani lehet, ezért mindenképpen javasolt a betegek hosszabb távú követése, legkevesebb 2 éven keresztül. Bár igen kedvező eredményeket találtak a betegség túlélésével kapcsolatban, további vizsgálatok szükségesek a betegség funkcionális kimenetelét illetően. Introduction: The idiopathic inflammatory myopathies are systemic autoimmune diseases characterized by chronic muscle inflammation resulting progressive weakness and frequent involvement of internal organs, mainly the pulmonary, gastrointestinal and cardiac systems. Objective: To present clinical characteristics, disease course, frequency of relapses and survival of 79 patients with juvenile or adult dermatomyositis. Methods: A national registry of patients with juvenile dermatomyositis was elaborated by the authors in Hungary. The authors summarize data of the register such as signs and symptoms, disease course, frequency of relapses and survival of patients with juvenile dermatomyositis. Analysis was performed using data of 44 patients diagnosed between 1976 and 2004 according to Bohan and Peter’s criteria. Survival probability was calculated by Kaplan–Meier method. Data of patients with juvenile dermatomyositis were compared with data of 35 patients with adult dermatomyositis. Results: In view of the disease course, the authors found that more than the half of patients have monophasic disease, while one third of them suffered from polycyclic disease. The risk of the relapse was found to be higher during the first year after the remission. None of the juvenile patients died. Among adult patients, 4 disease-specific deaths occurred. Discussion: There was no corellation between relapse free survival and initial therapeutic regimen. Many of the patients had polycyclic or chronic disease. As relapses can occur after a prolonged disease-free interval, patients should be followed up for at least 2 years. Despite favourable survival probability, further investigations are needed to assess functional outcome

National registry of patients with juvenile idiopathic inflammatory myopathies in Hungary—Clinical characteristics and disease course of 44 patients with juvenile dermatomyositis

Idiopathic inflammatory myopathies (IIMs) are systemic autoimmune diseases characterized by chronic muscle inflammation resulting in progressive weakness and frequent involvement of internal organs, mainly the pulmonary, gastrointestinal and cardiac systems which considerably contribute to the morbidity and mortality of the IIMs. Aim of this study was to present clinical characteristics, disease course, frequency of relapses and survival in patients with juvenile dermatomyositis (DM). A national registry of patients with juvenile IIMs was elaborated by the authors in Hungary. We have summarized data of the register according to signs and symptoms, disease course, frequency of relapses and survival of patients with juvenile IIM. Analysis was performed using data of 44 patients with juvenile DM diagnosed between 1976 and 2004 according to Bohan and Peter's criteria. Survival probability was calculated by Kaplan–Meier method. Data of patients with juvenile DM were compared with data of 66 patients with adult DM. The most frequent cutaneous features were facial erythema and heliotrope rash. Extramuscular and extraskeletal manifestations of the disease were more frequent in adult patients. The most common extramuscular feature was arthralgia in both groups of patients with juvenile or adult DM. Cardiac manifestation of the disease was not observed in juvenile patients. Respiratory muscle involvement and interstitial lung disease (ILD) were more frequent among adult DM patients than cardiac manifestation of the myositis. In view of the disease course, the authors found that frequency of polycyclic and monophasic subtypes of the disease were mainly similar. The hazard of relapse was found higher during the first year after the remission. None of the juvenile patients died. Among adult patients four disease-specific deaths occurred. There was no correlation between relapse free survival and initial therapeutic regimen. Many of our patients had polycyclic or chronic disease. As relapses can occur after a prolonged disease-free interval, patients should be followed up for at least 2 years. Although we found favourable survival probability, further investigations are needed to assess functional outcome

A juvenilis idiopathias inflammatorikus myopathiában (IIM) szenvedő betegek klinikai jellemzői (panaszok és tünetek, kórlefolyás) – Juvenilis IIM-ben szenvedő betegek magyarországi regiszterének adatai alapján

Az idiopathias inflammatorikus myopathiák (IIM-ek) szisztémás autoimmun megbetegedések, amelyek krónikus izomgyulladás által okozott progresszív izomgyengeséggel, továbbá egyes belső szervek, úgymint a kardiovaszkuláris rendszer, a tüdő és a gasztrointesztinális traktus elváltozásaival jellemezhetők. Cél: 120 juvenilis és felnőtt korú IIM-ben szenvedő beteg kapcsán szeretnénk bemutatni a betegség tüneteinek előfordulási gyakoriságát, a kórlefolyás jellegzetességeit és a relapszusok előfordulásának valószínűségét. Módszer: Retrospektív módon elemeztük 54, 1976 és 2004 között Bohan- és Peter-féle diagnosztikus kritériumrendszer segítségével diagnosztizált juvenilis IIM-ben szenvedő gyermek adatait. A következő adatokat összesítettük: a betegek tüneteit, a diagnosztikus eljárások leleteit, a betegség kórlefolyását. Vizsgálatunk során a juvenilis dermatomyositisben szenvedő gyermekek adatait 66 felnőtt deramtomyositises beteg adataival hasonlítottuk össze. Eredmények: A leggyakoribb bőrelváltozás a facialis erythema és a heliotrop rash volt. A felnőtt populációban sokkal gyakrabban találkoztunk a betegség extramuscularis és extraskeletalis manifesztációival. Mindkét korcsoport esetében a leggyakoribb extramuscularis elváltozása az arthralgia/arthritis volt. A juvenilis betegek esetében nem észleltünk kardiális szövődményeket. A légzőizmok érintettsége és az interstitalis tüdőfolyamatok gyakoribbak voltak felnőtt betegek körében, mint a kardiális manifesztációk. A betegség kórlefolyásában a policiklusos vagy monofázisos formát szinte egyforma gyakoriságúnak találtuk. Összegzés: a különböző tünetek, kórlefolyástípusok megegyeztek a nemzetközi irodalomban fellelhető adatokkal