A nyaki dissectiók onkológiai hozamának maximalizálása a sebészi morbiditás egyidejű minimalizálása mellett | Maximizing nodal yield while minimizing surgical morbidity: the appropriate neck dissection

Absztrakt A regionális nyaki lymphadenectomia – elterjedt nevén nyaki dissectio – a fej-nyaki tumorsebészet fontos alapműtéte. Ezen műtét 110 éves evolúciója során a különböző iskolák, nevezéktanok és műtéti technikák keveredése nyomán olyan mértékű zavar alakult ki az irodalomban és a mindennapi szakmai életben, amely szinte lehetetlenné teszi a sebészi és onkológiai eredmények standardizálását és objektív összehasonlítását. Ezt a helyzetet kísérlik meg a szerzők jelen összefoglaló munkájukban közérthetően tisztázni, a multidiszciplináris fej-nyaki terápiás döntésekben részt vevő kollégák kommunikációját megkönnyítendő annak érdekében, hogy a fej-nyaki tumoros betegek számára minden esetben optimális terápiás döntés szülessék. A közlemény történeti és irodalmi áttekintést ad, valamint ismerteti a két legelterjedtebb műtéti technika eredményeinek statisztikai összehasonlítását. A műtéti technika megválasztása szignifikáns hatással van az onkológiai hozamra. A megfelelő sebészi koncepció az onkológiai haszon maximalizálása mellett a betegek életminőségét a lehető legkisebb mértékben befolyásolja, egyrészt a primer sebészi terápiás morbiditás csökkentése, másrészt az adjuváns indikációk optimalizálása révén. Orv. Hetil., 2016, 157(47), 1871–1879. | Abstract Cervical regional lymphadenectomy, also known as neck dissection, is a fundamental procedure in head and neck surgery. Its evolution over 110 years resulted in a great deal of confusion in the literature and in clinical practice, due to the heterogenicity in training, classification and surgical techniques, which makes outcomes comparability virtually impossible. The authors aim to clarify this situation in a structured manner, in order to facilitate communication among all specialists involved in multidisciplinary head and neck cancer care. The ultimate goal is to make sure that each and every head and neck cancer patient receives their optimal treatment. Review of the history and literature with statistical comparison of the two mainstraim methods regarding their nodal yield results. The applied surgical technique has a significant impact on nodal yield. An appropriate surgical concept achieves maximum oncologic benefit, minimum surgical morbidity with optimized adjuvant indications. Orv. Hetil., 2016, 157(47), 1871–1879

Miscellanea. Folyóirat-referátumok. Beszámoló. Könyvismertetés. OH-KVÍZ

Folyóirat-referátumok. Kardiológia Serelaxin hatása a megtartott bal kamrai ejekciós frakció mellett kifejlődő heveny szívelégtelenségben szenvedő betegek nehézlégzésére: RELAX-AHF tanulmány (Serelaxin in acute heart failure patients with preserved left ventricular ejection fraction: results from the RELAX-AHF trial) Filippatos, G., Teerlink, J. R., Farmakis, D., et al. (Heart Failure Unit, Department of Cardiology, Attikon University Hospital, 1 Rimini St, 12461, Haidari, Athén, Görögország; e-mail: [email protected]): Eur. Heart J., 2014, 35 (16), 1041–1050. | Onkológia Fizikai aktivitás és a rákbetegek túlélése: bonyolult terület egyszerű váza (Physical acitivity and cancer survivorship: a simple framework for a complex field) Courneya, K. S. (University of Alberta, E-488 Van Vliet Center, Edmonton, Alberta, Canada T6G 2H9; e-mail: [email protected]): Exerc. Sport Sci. Rev., 2014, 42 (3), 102–109. | Beszámoló. „Markusovszky Sitz” Abbáziában | Húgyúti fertőzések klinikuma, mikrobiológiai diagnosztikája és célzott antibiotikus kezelése Győr, 2014. szeptember 13. | Könyvismertetés. Gaál Csaba: Egy életút gondolatai Sebészfi lozófi a – Nézeteim Semmelweis Kiadó, Budapest, 2013 | Hirschberg Jenő, Hacki Tamás, Mészáros Krisztina (szerk.): Foniátria és társtudományok, I. és II. kötet A hangképzés, a beszéd és a nyelv, a hallás és a nyelés élettana, kór- tana, diagnosztikája és terápiája ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2014, I. kötet: A foniátria tárgya, története és a logopédiával való kapcsolata; Társtu- dományok: akusztika, nyelvészet-fone- tika, neurológia-pszichológia, genetika, információelmélet; a beszéd- és ének- hangképzés, hangképzési zavar, II. kötet: A beszéd kialakulása, fejlődé- se, beszéd- és nyelvi zavarok; A hallás és gyermekkori zavarai; A nyelés, nyelésza- varok, Foniátriai feladatok a komplex rehabilitáció keretében | OH-KVÍ

Cervicalis vertigo – létező kórkép vagy fikció? = Cervical vertigo – reality or fiction?

Absztrakt: A cervicalis vertigo létezése napjainkban is vita tárgyát képezi. A kórkép alaptézise, hogy a nyak rendellenessége szédülést okoz. Maga az elnevezés nem pontos, hiszen a leírások alapján nem is igazi vertigóról van szó. A cervicalis vertigóra leginkább jellemző tünetek a nyaki fájdalom vagy diszkomfortérzet, az egyensúlyzavar vagy bizonytalanságérzet és a nyaki mozgáskorlátozottság. A kórkép eredete nem tisztázott egyértelműen. A szakirodalom alapján négy, leginkább elfogadott hipotézisről beszélhetünk: neurovascularis, vascularis, proprioceptív elmélet és migrénasszociált cervicalis vertigo. Ezek közül a neurovascularis elmélet már idejétmúlt, létezése egyértelműen megcáfolható. A cervicalis vertigo diagnózisának felállításakor minden esetben az alábbi nehézségekkel szembesülünk: nincs a kórképre specifikus diagnosztikai módszer, cervicalis vertigóra pathognomicus klinikai elemek nem állnak rendelkezésre, egyértelmű terápiás ajánlás nem létezik. A kórkép felállítása kizárásos elven alapul, azonban a pszichogén vertigo lehetősége további nehézségek elé állítja a klinikusokat. Kezelését illetően a manuálterápiás eljárások – vestibularis fejlesztőgyakorlatokkal kombinálva – tűnnek a leginkább célravezetőnek. Orv Hetil. 2019; 160(25): 967–972. | Abstract: The existence of cervical vertigo is still a question under debate. The basic hypothesis of the disease is that the abnormalities of the neck cause dizziness. The name itself is not accurate, as on the basis of the descriptions we cannot talk about true vertigo. The most common symptoms of cervical vertigo are cervical pain or discomfort, imbalance or dizziness and limitation of cervical movement. The origin of the disease is unclear. Based on the literature, there are four most accepted hypotheses: neurovascular, vascular, proprioceptive theory and migraine-associated cervicogenic vertigo. Of these, the neurovascular theory has already been discredited and its existence is clearly disproved. When diagnosing cervical vertigo, we always face the following difficulties: there is no diagnostic method specific to the disease, pathognomic clinical elements are unavailable, no clear therapeutic recommendation exists. The diagnosis of the disease requires the exclusion of alternatives, but the possibility of the existance of psychogenic vertigo causes further difficulties for the clinicians. Regarding the treatment, the combination of manual therapies and vestibular rehabilitation seems to be the most effective. Orv Hetil. 2019; 160(25): 967–972

Radiofrequency Transoral Microsurgical Procedures in Benign and Malignant Laryngeal and Hypopharyngeal Lesions (Institutional Experiences)

Besides cold-steel and laser instruments, the use of radiofrequency (RF) devices in transoral microsurgery is getting increasing popularity mainly due to its minimal thermal effect on the collateral soft tissue. Authors summarize their surgical technique, results, and experience gained with RF applied during laryngeal interventions at the Department of Otorhinolaryngology, Head and Neck Surgery at Medical School, University of Pécs. Transoral microsurgery using radiofrequency was carried out in 23 cases in total between 1 January 2011 and 1 March 2013. Fourteen histopathologically different benign lesions and 9 malignant planocellular carcinomas of the larynx were removed using different Micro-Larynx RF Probes powered by Surgitron Dual 4.0 MHz Frequency RF (Ellman International, Oceanside, NY, USA) device. No major bleeding event occurred during or after the procedures and neither laryngeal oedema nor significant postoperative pain was recorded. Authors also reviewed the international literature in this topic while detailing some of their most interesting cases

Az első hazai direkt akusztikus középfül-implantáció

Due to the remarkable development in the field of hearing implantation, almost all kinds of hearing loss can be successfully rehabilitated. The first Hungarian Codacs™ (Cochlear's direct acoustic cochlear stimulator; Cochlear, Sydney, Australia) implantation was performed at the Department of Otorhinolaryngology and Head-Neck Surgery, Clinical Centre, University of Pécs. This electromechanical middle-ear implant can be offered for patients with bilateral, severe to profound, mixed-type hearing loss. In our case, a 67-year-old male patient with bilateral advanced otosclerosis was implanted, which led to significant improvement of the hearing threshold and speech reception. Orv Hetil. 2020; 161(24): 1015-1019

Eosinophil otitis media – egy kevéssé ismert kórkép kezelési nehézségei

Az eosinophil otitis media az utóbbi évtizedben került a kutatók és a klinikum látóterébe; jellemzője a középfülben termelődő, eosinophil granulocytákkal telített mucosus, nehezen eltávolítható váladék és az asthma bronchiale, vala- mint a krónikus rhinosinusitis társulása. A betegség egyelőre kevéssé ismert a klinikumban, emiatt nincsenek informá- ciók a pontos előfordulási gyakoriságáról sem. A kórkép nem gyógyítható, de kezelésére beváltak az intratympanali- san használható szteroidkészítmények, melyek azonban csak enyhébb fokú betegség esetén vezetnek eredményre. A súlyosabb gradusú eosinophil otitis media dobüregi granulációs szövet képződésével és idegi halláscsökkenéssel is járhat, ami sebészi eltávolítást és per os szteroidkezelést is igényel. Fontos felhívni a figyelmet a kórkép létezésére, mert a megfelelő diagnózis felállítása után az időben elkezdett kezeléssel elkerülhető lehet az életminőséget rontó fülvála- dékozás, felülfertőződés és az idegi halláscsökkenés. A jelen közleményben a szerzők a nemzetközi szakirodalom át- tekintésén túl saját esetbemutatásokon keresztül demonstrálják a betegség enyhe és súlyos fokú változatának kezelési lépéseit

Középső skálába terjedő, temporalis csontból kiinduló koleszteringranuloma = Temporal bone cholesterol granuloma penetrating into the middle cranial fossa

Absztrakt: Az esetismertetésben bemutatott betegünket több mint egy évtizeden át kezelték nem specifikus fejfájással. A bal oldali halántéklebenyben évekkel korábban arachnoidealis cystát diagnosztizáltak, de ezt a fejfájás etiológiájából többször is kizárták. A beteg purulens fülváladékozással került intézetünkbe, ahol krónikus gennyes középfülgyulladást és az antrumot kitöltő, a piramiscsont tegmenét destruáló és a középső koponyagödörbe törő koleszteringranulomát állapítottunk meg, elvetve a korábbi arachnoidealis cysta kórisméjét. Esetünk kapcsán a koleszteringranuloma kórképét, műtéti megoldását, differenciáldiagnosztikai problémáit és a kapcsolódó nemzetközi irodalmat ismertetjük. A beteg krónikus középfülgyulladását tympanoplastica során szanáltuk, a koleszteringranuloma intra- és extracranialis részét is transmastoidalis feltárás során két ülésben eltávolítottuk, és a sziklacsont tegmenjének csontos hiányát septumporc segítségével állítottuk helyre, így a másodlagosan kialakult iatrogén meningoencephalicus herniát megszüntettük. A beteg fejfájása a műtétet követően azonnal megszűnt. Krónikus gennyes középfülgyulladása szanálódott. Agyszövet hernializálódása, agyvízcsorgás, illetve meningitis nem alakult ki. Két évvel a műtét után teljesen panaszmentes a beteg. A nagy kiterjedésű, a középső koponyagödörben növekvő koleszteringranuloma súlyos komplikációkat okozhat, emiatt fokozott figyelmet és egyénre szabott műtéti megoldást, ellátást igényel. Orv Hetil. 2019; 160(52): 2067–2072. | Abstract: The authors present a case report of a patient who was treated conservatively for a non-specific headache for more than a decade, while an arachnoidal cyst in the middle cranial fossa, over the temporal bone tegmen was diagnosed, but ruled out as the cause of the headache. The patient was referred to our ENT department with left, purulent ear discharge. Besides a chronic purulent otitis media, a cholesterol granuloma occupying the antrum, eroding the tegmen of the pyramid bone and penetrating into the middle cranial fossa was diagnosed. Case presentation of a patient with cholesterol granuloma, surgical options, differential diagnostic problems, and a literature review are presented. Tympanoplasty with cortical mastoidectomy was carried out to treat the chronic purulent otitis media, and the cholesterol granuloma was removed during transmastoid craniotomy. The iatrogenic temporal meningo-encephalic tissue herniation was repaired and the bone defect of the tegmen was reconstructed with septal cartilage. The patient’s headache diminished immediately after the surgery. The chronic ear discharge stopped, the cholesterol granuloma was excised completely and the cerebral herniation was repaired successfully. Neither CSF leak, nor further herniation or meningitis were noticed. Two years after the operation the patient is asymptomatic. A large cholesterol granuloma, eroding into the middle cranial fossa can cause serious complications, and needs a high level of attention besides individualized surgical treatment based on the surgeon’s abilities and skills. Orv Hetil. 2019; 160(52): 2067–2072

Minimálisan invazív, endoszkóppal asszisztált, transcribriform reszekció a koponyaalap rosszindulatú daganatainak sebészetében = Minimally invasive endoscopic transcribriform resection of malignant lesions of the skull base

Absztrakt: Bevezetés: A koponyaalapot is érintő rosszindulatú sinonasalis daganatok legtöbb típusa sebészi ellátást tesz szükségessé. Az esetek nagy részében ma már lehetőség nyílik minimálisan invazív, craniofacialis külső feltárás nélküli, endoszkópos műtétet végezni. Célkitűzés: Közleményünkben a koponyaalapot destruáló rosszindulatú daganatok sebészi megoldása céljából alkalmazott endoszkópos transcribriform feltárással szerzett tapasztalatainkról számolunk be. Módszer: 2015. február és 2017. július között négy férfi és 1 nőbetegen hajtottunk végre műtétet. Az átlagéletkor 64,6 év volt (59–70, medián: 66). Minden műtét az orrüregen keresztül, minimálisan invazív behatolással, endoszkópos vizualizáció mellett történt, a koponyaalap transcribriform feltárásával és reszekciójával. A műtét indikációját 2 esetben Kadish szerinti C-stádiumú esthesioneuroblastoma, 1 esetben T3N0 sinonasalis nem differenciált carcinoma, 1 esetben T1N0 intestinalis típusú adenocarcinoma, illetve további 1 esetben T4N0-laphámcarcinoma képezte. Eredmények: A betegek követési ideje 14 és 46 hónap között alakult, átlagosan 22,8 hónap volt. A műtétek során intraoperatív szövődmény nem lépett fel. A posztoperatív időszakban egy beteg esetében liquorrhoea, illetve emellett pneumocephalus alakult ki, melyek lumbalis drenázs alkalmazása és konzervatív kezelés mellett rendeződtek. Az utánkövetés során egyik beteg esetében sem észleltünk recidívát. Következtetés: Az elülső koponyaalap rosszindulatú daganatainak sebészi megoldásaként az endoszkópos, transnasalis, transcribriform feltárással végzett reszekció kiváló alternatívája a külső feltárásból végzett műtéteknek a biztonságos kivitelezhetőség és a megfelelő onkológiai eredmény elérésének szempontjából is. Orv Hetil. 2019; 160(40): 1584–1590. | Abstract: Introduction: Malignant tumours of the sinonasal region – including those with invasion of the skull base – necessitate surgical resection. The majority of the cases give an opportunity to perform the procedure via minimally invasive, endoscopic approach, without external, craniofacial surgery. Aim: To assess our clinical experience in treating anterior skull base malignancies, performing minimally invasive endoscopic transcribriform resection. Method: Between February 2015 and July 2017, four male and one female patient underwent minimally invasive, endoscopic skull base procedure. The mean age was 64.6 years (59–70, median: 66). Every surgery was performed via transnasal, endoscopic transcribriform approach. In two cases Kadish C esthesioneuroblastomas, while in one case a T3N0 sinonasal non-differentiated carcinoma, a T1N0 intestinal type adenocarcinoma and a T4N0 squamous cell carcinoma was the indication of surgery, respectively. Results: The mean follow-up time was 22.8 months, between 14 and 46 months. Intraoperative complications did not occur during the procedures. Regarding the postoperative period, liquorrhoea and pneumocephalus occurred in one case. Complications were solved with lumbar drainage. During follow-up, neither residual nor recurrent tumour was observed in our patients. Conclusion: Endoscopic transcribriform resection of the skull base malignancies is a safe and viable alternative to the traditional open approach. Orv Hetil. 2019; 160(40): 1584–1590

Kitozán hatóanyagú orrtampon tulajdonságainak vizsgálata állatkísérletes modellen = Evaluation of chitosan-based nasal dressing in animal model

Absztrakt: Bevezetés: Az endoszkópos melléküregműtétek során alkalmazott\ud orrtamponáló módszerek hatékonysága máig ellentmondásos témakör az irodalomban. Célkitűzés: Egy új típusú, kitozánt tartalmazó orrtamponnak a gyógyulási folyamatra gyakorolt hatását vizsgáltuk állatkísérletes modellen. Módszer: Vizsgálatunkban 10 nyúlon standard nyálkahártya-sérülést okoztunk, kétoldali endoszkópos orrüregi beavatkozás során. Az egyik orrfélbe kitozán orrtampont helyeztünk, míg a másik orrfél tamponálás nélkül maradt. Az eredmények értékelése a posztoperatív 12. héten történt orrendoszkópos vizsgálatokkal, illetve szövetmintavétellel. A szövetmintákat pásztázó elektronmikroszkóppal is vizsgáltuk, ennek során a csillókkal nem rendelkező vagy elhalt hámsejteknek az épen maradt hámsejtekhez viszonyított arányát százalékban határoztuk meg. Orrendoszkópiával a nyálkahártya ödémáját, pörkösödését és az orrváladék jellegét, valamint az adhaesioképződés mértékét vizsgáltuk. A tünetek súlyosságától függően 0-tól 3-ig terjedő pontszámokat osztottunk ki Berlucchi és mtsai pontozási rendszerének módosításával. A magasabb pontszámok jelezték a kedvezőtlenebb állapotot. Eredmények: Az adhaesiót vizsgálva a nem tamponált orrfeleknél mindössze 1 pont adódott (átlag: 0,1; standard deviáció [SD]: 0,32), míg a tamponált oldalon egyáltalán nem jelentkezett ez a tünet. A nem tamponált orrfelek pörkösödése 1 ponttal bizonyult kevesebbnek (9, átlag: 0,90; SD: 0,74), mint a tamponált orrfélnél (10, átlag 1,00; SD: 0,82). Orrváladék és nyálkahártya-ödéma nem volt észlelhető. Az elektronmikroszkópos vizsgálat alapján a százalékos értékek átlaga a tamponált oldalon 22,06% (SD: 0,25), míg a nem tamponált oldalon 36,11% (SD: 0,48) volt. A különbségek nem érték el a szignifikancia szintjét (p = 0,806). Következtetés: A kitozántampon vizsgálata során egyik állatban sem tapasztaltunk műtéti szövődményt. A tamponált és a tampon nélküli orrfelek nyálkahártyájának gyógyulása között nincs szignifikáns különbség ezen állatkísérletes modell alapján. Orv Hetil. 2018; 159(47): 1981–1987. | Abstract: Introduction: The usefulness of nasal packing after endoscopic sinus surgery is still debated in the literature. Aim: Our aim was to evaluate the effects of a new chitosan-based nasal dressing in animal model. Methods: Standard mucosal damage was caused in both nostrils during endoscope-assisted procedure in ten rabbits. Chitosan nasal packing was inserted in a randomly selected nasal fossa of each animal, while the other side was left unpacked. Symptoms were evaluated during nasal endoscopy on the 12th postoperative week. The degree of mucosal oedema, crusting, adhesions and the nasal discharge were observed according to the modification of the grading system of Berlucchi et al. The higher scores indicated the worse complaints. Results: Assessing the adhesion formation, 1 point was given (mean: 0.1; standard deviation [SD]: 0.32) for the unpacked side, while in the tamponated side no adhesion formation was observed. The total score of crusting in the non-packed side was lower with 1 point (total score: 9, mean: 0.90; SD: 0.74) than in the chitosan side (total score: 10, mean 1.00; SD: 0.82). Discharge or mucosal oedema were not observed during the follow-up period. The mean rate, measured with electronmicroscopy, was 22.06% (SD: 0.25) in the chitosan side, while in the non-packed side it was 36.11% (SD: 0.48). The differences did not show any significance (p = 0.806). Conclusion: During the examinations, none of the animals suffered complications. The symptoms of the packed and the non-packed nasal cavities did not differ significantly on the basis of our examinations. Orv Hetil. 2018; 159(47): 1981–1987