Követőkészítmények alkalmazásának lehetőségei a transzplantáció immunszuppresszív terápiájában = Special Considerations in Generic Substitution of Immunosuppressive Drugs in Transplantation

A szervátültetés hosszú távú eredményességének a megfelelő immunszuppresszív kezelés az alapja. A leggyakrabban alkalmazott cyclosporin és tacrolimus egyaránt a szűk terápiás ablakú készítmények közé tartozik és követőkészítményekkel történő helyettesítésük társadalombiztosítási költségcsökkenéshez csak akkor vezet, ha ezek használata azonos klinikai eredményeket biztosít. A szakirodalomban még nem jelentek meg ezt alátámasztó adatok, viszont a nem orvosi döntésen alapuló készítményváltás során fellépő szövődmények irodalma óvatosságra int. A szerzők elemzésükben a tacrolimus nem szakmai szempontok mentén végzett helyettesítése kapcsán mutatják be a lehetséges orvosi komplikációkat és ezek költségszámítása alapján a remélt megtakarításokkal azonos nagyságrendű kiadásokat. Részletezik továbbá a gyermek transzplantáltakhoz, a cyclosporin és a tacrolimus gyógyszer-interakcióihoz és a gyógyszervérszint és betegellenőrzés ellátási terhéhez kötődő problémákat. A szerzők véleménye szerint az európai transzplantációs társaság szakmai irányelve megfelelő és biztonságos szakmai keretet ad a követőkészítmények alkalmazásával elérhető társadalombiztosítási megtakarítás számára a szervátültetésben. Long-term success in solid organ transplantation strongly depends on the optimal use of maintenance immunosuppressive treatment. Cyclosporin and tacrolimus are the most frequently administered immunosuppressants and they are designed to narrow therapeutic index drugs. The substitution of the branded formulation by their generic counterparts may lead to economic benefit only if equivalent clinical outcomes can be achieved. There is no published evidence to date on the guarantee of their long-term therapeutic equivalence and cases of therapeutic failures have been reported due to inadvertent drug conversion. The disadvantageous clinical consequences of a non medical, mechanistic forced switch from the original to generic formulation of tacrolimus and the estimated loss of the payer’s presumed savings are presented in a kidney transplant recipient population. Special problems related to pediatric patients, drug interactions with concurrent medications and the burden of additional therapeutic drug monitoring and follow up visits are also discussed. The authors are convinced that the implementation of the European Society of Organ Transplantation guidelines on generic substitution may provide a safe way for patients and healthcare payers

Recurrence of primary sclerosing cholangitis after liver transplantation: the Hungarian experience

L

A hepatocellularis carcinoma kezelése májátültetéssel: hazai eredmények

L

Treatment of early hepatic artery complications after adult liver transplantation: a single center experience

L

Downstaging of hepatocellular carcinoma with radiofrequency ablation on the Hungarian liver transplantation waiting list: Early results and learned lessons

L

The iQ200 Microscopic Analyzer is valuable tool for evaluation of urinary sediment at transplanted patients

L

Hepatitis C-vírus-fertőzés kiújulása májátültetés után. Mi változott az elmúlt 10 évben?

Introduction: Management of hepatitis C virus recurrence is a challenge after liver transplantation. Aim: The aim of the authors was to analyse the outcome of liver transplantation performed in hepatitis C virus positive patients during the past ten years and to compare recent data with a previous report of the authors. Method: The authors retrospectively evaluated the data (donors, recipients, perioperative characteristics, patient and graft survival, serum titer of hepatitis C virus RNA, histology) of 409 patients who underwent liver transplantation between 2003 and 2012. Results: 156 patients were transplanted due to hepatitis C virus associated liver cirrhosis (38%). Worse outcome was observed in these patients in comparison to hepatitis C virus negative recipients. The cumulative patient survival rates at 1, 5, and 10 year were 80%, 61%, 51% in the hepatitis C virus positive group and 92%, 85%, 79% in the hepatitis C virus negative group, respectively (p<0.001). The cumulative graft survival rates at 1, 5 and 10 year were 79%, 59% and 50% in hepatitis C virus positive and 89%, 80% and 70% in hepatitis C virus negative patients (p<0.001). Hepatitis C virus recurrence was observed in the majority of the patients (132 patients, 85%), mainly within the first year (83%). The authors observed recurrence within 6 months in 71 patients (56%), and within 3 months in 26 patients (20%). The mean hepatitis C virus recurrence free survival was 243 days. Higher rate of de novo diabetes was detected in case of early recurrence. The cumulative patient survival rates at 1, 3, 5, 10 years were 98%, 89.5%, 81% and 65% when hepatitis C virus recurrence exceeded 3 months and 64%, 53%, 30.5% and 30.5% in patients with early recurrence (p<0.001). Conclusions: Poor outcome of liver transplantation in hepatitis C virus positive patients is still a challenge. Hepatitis C virus recurrence is observed earlier after liver transplantation in comparison with a previous report of the authors. De novo diabetes occurs more frequently in case of early recurrence. Despite an immediate start of antiviral treatment, early recurrence has a significant negative impact on the outcome of transplantation. Orv. Hetil., 2013, 154, 1058-1066

De novo diabetes és májátültetés, különös tekintettel a hepatitis C-vírus kiújulására = New-onset diabetes mellitus after liver transplantation

A de novo diabetes mellitus a májátültetés gyakori szövődménye. Célkitűzés: A de novo diabetes gyakoriságát, jelentőségét és a kockázati tényezők szerepét vizsgáltuk. Módszer: 1995 és 2009 között 310 májátültetett beteg adatait dolgoztuk fel retrospektív módszerrel. De novo diabetest állapítottunk meg, ha az éhomi vércukor a 3. posztoperatív hónapon túl ismételten >6,8 mmol/l volt, és/vagy a májátültetés után tartós, a 3. posztoperatív hónapot meghaladóan is fenntartott antidiabetikus terápia indult. Eredmények: De novo diabetes a betegek 20%-ánál (63 beteg) alakult ki. A de novo és a kontrollcsoport között az alábbiakban találtunk különbséget. Donor-testtömegindex (24±3 vs. 22,4±3,6 kg/m 2 , p = 0,003), férfi nem (58% vs. 33%, p = 0,002). Recipienséletkor (47,6±7,2 vs. 38,3±14,6 év, p<0,001), -testtömegindex (26,7±3,8 vs. 23,3±5,6 kg/m 2 , p<0,001), férfi nem (60% vs. 44%, p = 0,031). A de novo diabetesesek csoportjában a betegek 66%-át HCV talaján kialakult cirrhosis miatt transzplantálták, a kontrollcsoportban ez csak 23% volt (p<0,001). Az 1, 3, 5 és 8 éves kumulatív betegtúlélés a kontrollcsoportban 95%, 91%, 88% és 88%, a de novo csoportban a megfelelő értékek 87%, 79%, 79% és 64% (p = 0,011). Az 1, 3, 5 és 8 éves kumulatív grafttúlélés a kontrollcsoportban 92%, 87%, 86% és 79%, a de novo csoportban a megfelelő értékek 87%, 79%, 79%, 65% (p = NS). Azoknál a betegeknél, akiknél a C-vírus korai (6 hónapon belüli) kiújulását észleltük, többségben de novo diabetes is kialakult (74% vs. kontroll 26%, p = 0,03). A betegek 53%-ában észleltünk tízszeres vírustiter-emelkedést a műtét utáni 6 hónapon belül a preoperatív értékhez viszonyítva diabetes kialakulása esetén, a kontrollnál ez 20% volt (p = 0,028). A de novo csoportban magasabb volt az átlagos (Ishak-Knodell) fibrosis score az antivirális kezelés megkezdését követően 1 évvel (2,05±1,53 vs. 1,00±1,08, p = 0,039). Következtetés: Májátültetést követő de novo diabetes kockázati tényezői az időskor, elhízás, férfi nem és a C-vírus okozta cirrhosis. Víruspozitív betegek körében a korai rekurrencia, súlyosabb viraemia és az antivirális kezelés ellenére kialakuló súlyosabb fibrosis összefügg a de novo diabetes kialakulásával. | New-onset diabetes is a common complication after liver transplantation. Aim: We aimed to analyze the incidence and rate of known risk factors and the impact of new-onset diabetes mellitus on postoperative outcome. Methods: We retrospectively evaluated the files of 310 patients who underwent liver transplantation between 1995 and 2009. Definition of new-onset diabetes included: repeated fasting serum glucose >6.8 mmol/l and/or sustained antidiabetic therapy that was present 3 months after transplantation. Results: New-onset diabetes occurred in 63 patients (20%). Differences between the new-onset and the control group were the donor body mass index (24±3 vs. 22.4±3.6 kg/m 2 , p = 0.003), donor male gender (58% vs. 33%, p = 0.002), and recipient age (47.6±7.2 vs. 38.3±14.6 year, p<0.001), body mass index (26.7±3.8 vs. 23.3±5.6 kg/m 2 , p<0.001), male gender (60% vs. 44%, p = 0.031). The 66% of patients with new-onset diabetes were transplanted with cirrhosis caused by hepatitis C virus infection, while in the control group the rate was 23% (p<0.001). Cumulative patient survival rates at 1, 3, 5 and 8 year were 95%, 90.6%, 88% and 88% in the control group, and 87%, 79%, 79% and 64% in the de novo group, respectively (p = 0.011). Cumulative graft survival rates at 1, 3, 5 and 8 year in the control group were 92%, 87%, 86% and 79%, in the de novo diabetes group the rates were 87%, 79%, 79%, 65%, respectively (p = NS). In case of early recurrence (in 6 months), majority of patients developed new-onset diabetes (74% vs. control 26%, p = 0.03). More patients had more than 10 times higher increase of the postoperative virus titer correlate to the preoperative titer in the de novo diabetes group (53% vs. 20%, p = 0.028). Mean fibrosis score was higher in new-onset group one year after the beginning of antiviral therapy (2.05±1.53 vs. 1.00±1.08, p = 0.039). Conclusions: Risk factors for new-onset diabetes after transplantation are elder age, obesity, male gender and cirrhosis due to hepatitis C infection. The early recurrence, viremia and more severe fibrosis after antiviral therapy have an impact on the occurrence of new-onset diabetes in hepatitis C positive patients

Ombitasvir/paritaprevir/ritonavir + dasabuvir + ribavirin in HCV genotype 1 infected patients who failed previous protease inhibitor therapy

L