Disztrofin fehérjék a neuronokban és a glia sejtekben = Dystrophin proteins in neurons and glial cells

A disztrofin-disztroglikán komplexet (DGC) vizsgáltuk neuronokban és glia sejtekben. Tenyésztett Müller glia sejtekben a 71 kDa-os disztrofin forma egyik splice-variánsának (Dp71f) eloszlása független a disztroglikántól, míg az utrophin és a disztroglikán kolokalizációt mutat. A fehérjék lokalizációja és kolokalizációs mintázata hasonló nyugvó és vándorló sejtekben, és nem változik meg laminin hátására. A lamininnak a Müller glia sejtekre gyakorolt motilitásnövelő hatása jelentős részben a laminin-DGC kölcsönhatás következménye. A mozgó sejtek irányváltoztatási gyakorisága és a nyugvó sejtek nyúlvány-dinamizmusa nem függ a laminin jelenlététől. A hippocampus CA3 régiójában a Dp71f kis aszimmetrikus szinapszisok posztszinaptikus elemében, továbbá a moharostok membránján és egyes kis átmérőjű myelinhüvelyes axonokban van jelen. A Dp71f jelen van az asztrocitákban, a sejttestben és a nyúlványokban egyaránt. A fehérje a gliális fibrilláris proteint és laminint is expresszáló asztrocita populációkban fordul elő. A laterális hypothalamikus terület egyes neuronjai alfa-disztrobrevint (a-DB) expresszálnak. Az a-DB pozitív neuronok melanin koncentráló hormon immunreaktivitást mutatnak. Az a-DB a perikaryonokban és a nyúlványokban is jelen van. Az a-DB megjelenik a perivascularis glia végtalpakban, ezen belül az endothel sejteket és végtalpat elválasztó lamina basalissal érintkező membránon lokalizálódik. | Proteins of the dystrophin-associated glycoprotein complex have been localized by light and electronmicroscopic technique in neurons and glial cells. In primary cultures of retinal Muller glial cells the distribution of Dp71f, one of the splice variants of the 71 kDa dystrophin protein, has been shown to be independent of the distribution of dystroglycan, while utrophin and dystroglycan colocalized in clusters in all parts of the cells. The colocalization pattern was similar in resting and migrating cells and it was independent of the presence of laminin. The laminin-induced motility of Muller cells has been proven to be dependent on laminin-dystroglycan interaction. Dystroglycan function does not seem to be involved in the laminin-dependent increase of the direction-changing activity of the migrating cells and the process dynamism of the resting ones. Dp71f positivity has been demostrated in glial fibrillary acidic protein and laminin producing astrocytes. In the CA3 region of the hippocampus, Dp71f has been localized in the postsynaptic density of small asymmetric axospinous and axodendritic synapses. Furthermore, the protein was present on the membranes of the mossy fibers and in the axon proper of small-caliber myelinated axons. Alpha-dystrobrevin (a-DB) immunoreactivity was demonstrated on the endothelium-facing membrane of the perivascular astrocytes and in melanin-concentrating hormone producing neurons within the lateral hypothalamic area

Control of structure, stability and catechol oxidase activity of copper(II) complexes by the denticity of tripodal platforms

L

Impact of copper and iron binding properties on the anticancer activity of 8-hydroxyquinoline derived Mannich bases.

The anticancer activity of 8-hydroxyquinolines relies on complex formation with redox active copper and iron ions. Here we employ UV-visible spectrophotometry and EPR spectroscopy to compare proton dissociation and complex formation processes of the reference compound 8-hydroxyquinoline (Q-1) and three related Mannich bases to reveal possible correlations with biological activity. The studied derivatives harbor a CH2-N moiety at position 7 linked to morpholine (Q-2), piperidine (Q-3), and chlorine and fluorobenzylamino (Q-4) substituents. Solid phase structures of Q-3, Q-4·HCl·H2O, [(Cu(HQ-2)2)2]·(CH3OH)2·Cl4·(H2O)2, [Cu(Q-3)2]·Cl2 and [Cu(HQ-4)2(CH3OH)]·ZnCl4·CH3OH were characterized by single-crystal X-ray diffraction analysis. In addition, the redox properties of the copper and iron complexes were studied by cyclic voltammetry, and the direct reaction with physiologically relevant reductants (glutathione and ascorbic acid) was monitored. In vitro cytotoxicity studies conducted with the human uterine sarcoma MES-SA/Dx5 cell line reveal the significant cytotoxicity of Q-2, Q-3, and Q-4 in the sub- to low micromolar range (IC50 values 0.2-3.3 μM). Correlation analysis of the anticancer activity and the metal binding properties of the compound series indicates that, at physiological pH, weaker copper(ii) and iron(iii) binding results in elevated toxicity (e.g.Q4: pCu = 13.0, pFe = 6.8, IC50 = 0.2 μM vs.Q1: pCu = 15.1, pFe = 13.0 IC50 = 2.5 μM). Although the studied 8-hydroxyquinolines preferentially bind copper(ii) over iron(iii), the cyclic voltammetry data revealed that the more cytotoxic ligands preferentially stabilize the lower oxidation state of the metal ions. A linear relationship between the pKa (OH) and IC50 values of the studied 8-hydroxyquinolines was found. In summary, we identify Q-4 as a potent and selective anticancer candidate with significant toxicity in drug resistant cells

A pluri- és multipotencia határán: a ganglionléc őssejtjei

Absztrakt A ganglionléc a gerinces embriókban megjelenő átmeneti, multipotens, vándorló sejtpopuláció, amiből a perifériás idegrendszer idegi és gliális elemeitől kezdve a craniofacialis terület ectomesenchymalis származékain vagy a bőr pigmentsejtjein át számos struktúra származtatható. Érdekes módon a ganglionléc-eredetű őssejtek nem csak az embrionális ganglionlécben vannak jelen, hanem megtalálhatók az általuk betelepített embrionális és felnőttkori szövetekben is. Ezek a posztmigrációs őssejtek – legalábbis részlegesen – tükrözik elődeik multipotenciáját. Ráadásul az olyan ganglionléc-eredetű, terminálisan differenciálódott sejtek, mint például a Schwann-sejtek és a melanocyták, bármikor képesek őssejtszerű progenitorokká dedifferenciálódni. Az összefoglaló tanulmányban a szerzők bemutatják, hogy mit tudunk jelenleg ezekről a különleges plaszticitású őssejtekről és milyen potenciális alkalmazási lehetőségek merülnek fel velük kapcsolatban a regeneratív orvoslás területén. Orv. Hetil., 2015, 156(42), 1683–1694

A Kodály Zoltán zenei alkotói ösztöndíj (1985-2015)

A kiadvány a Kodály Zoltán zenei alkotói ösztöndíj harminc éves történetét mutatja be, összefoglaló tanulmányok, valamint az ösztöndíjasokkal, kuratóriumi tagokkal folytatott interjúk, tanulmányrészletek segítségével. A kiadvány 70 fényképet és 32 fakszimilét közöl Kodály ösztöndíjasoktól

Construction of a Xylanase A Variant Capable of Polymerization

The aim of our work is to furnish enzymes with polymerization ability by creating fusion constructs with the polymerizable protein, flagellin, the main component of bacterial flagellar filaments. The D3 domain of flagellin, exposed on the surface of flagellar filaments, is formed by the hypervariable central portion of the polypeptide chain. D3 is not essential for filament formation. The concept in this project is to replace the D3 domain with suitable monomeric enzymes without adversely affecting polymerization ability, and to assemble these chimeric flagellins into tubular nanostructures. To test the feasibility of this approach, xylanase A (XynA) from B. subtilis was chosen as a model enzyme for insertion into the central part of flagellin. With the help of genetic engineering, a fusion construct was created in which the D3 domain was replaced by XynA. The flagellin-XynA chimera exhibited catalytic activity as well as polymerization ability. These results demonstrate that polymerization ability can be introduced into various proteins, and building blocks for rationally designed assembly of filamentous nanostructures can be created

Diurnal variation of the melanin-concentrating hormone level in the hypothalamus

Melanin-concentrating hormone (MCH), the neuropeptide produced mainly in the hypothalamus, plays an operative role in regulating food intake and the sleep/wake cycle. Considering that these physiological functions pursue diurnal variations, we checked whether the total hypothalamic MCH level depends on the time of the day. The aggregated MCH peptide content of the whole MCH neuron population was significantly higher at the end of the sleeping period (lights on), than at the end of the active period (lights off). This result, together with earlier observations, indicates that in contrast to the MCH gene expression, the level of MCH peptide is object of circadian variation in the hypothalamus