Intersection problem for Droms RAAGs

We solve the subgroup intersection problem (SIP) for any RAAG G of Droms type (i.e., with defining graph not containing induced squares or paths of length 3): there is an algorithm which, given finite sets of generators for two subgroups H,K of G, decides whether $H \cap K$ is finitely generated or not, and, in the affirmative case, it computes a set of generators for $H \cap K$. Taking advantage of the recursive characterization of Droms groups, the proof consists in separately showing that the solvability of SIP passes through free products, and through direct products with free-abelian groups. We note that most of RAAGs are not Howson, and many (e.g. F_2 x F_2) even have unsolvable SIP.Comment: 33 pages, 12 figures (revised following the referee's suggestions

Immunomodulatory and potential therapeutic role of mesenchymal stem cells in periodontitis

Periodontitis is a chronic inflammatory disease leading to alveolar bone destruction, and eventually tooth loss. In genetically or environmentally predisposed individuals periodontopathogenic bacteria trigger an inflammatory immune response where activated macrophages secrete inflammatory cytokines and T helper 17 cells produce interleukin-17, receptor activator of nuclear factor kappa B ligand (RANKL) and tumor necrosis factor-alpha. Inflammation and the production of RANKL, the key cytokine responsible for osteoclast activation, cause excessive activation of osteoclasts. This results in a decoupling between bone formation and resorption, leading to bone loss. As conventional treatment does not target the inflammatory response and osteoclast activation, its effectiveness is limited. Novel treatments are thus required if we are to cure this disease. Mesenchymal stem cells (MSCs), including those of dental origin, are potent immunomodulators and are known to be suitable for tissue regeneration. MSCs can inhibit the immune response by suppressing T cells, inducing regulatory T cells and converting dendritic cells and macrophages into a regulatory phenotype. Additionally, genetic modulation may enhance the therapeutic potential of MSCs. In the present review the authors describe the potential use of MSCs, either unmodified or engineered for therapeutic purposes in periodontitis, with special emphasis on MSCs from dental pulp and periodontal ligament. The paper envisions that multiple targeting of this inflammatory disease by modulating the immune response, promoting bone regeneration and inhibiting bone resorption might yield significantly improved treatment outcomes when combined with conventional treatment modalities

Generation of iPSC lines from peripheral blood mononuclear cells of identical twins both suffering from type 2 diabetes mellitus and one of them additionally diagnosed with atherosclerosis

Here we describe the generation of induced pluripotent stem cell (iPSC) lines from peripheral blood samples of identical twin sisters with type 2 diabetes mellitus (DM2). Two clonal lines from each patient (HU-DM2-A-1, HU-DM2-A-2 and HU-DM2-B-1, HU-DM2-B-2) were established via Sendai viral reprograming of peripheral blood mononuclear cells, and characterized to confirm pluripotency and genetic integrity. The established iPSC lines can help to investigate DM2 related cellular phenotypes and provide a model system for drug testing. © 2020 The Author

Adenoviruses of the most ancient primate lineages support the theory on virus−host co-evolution

The scarcity or complete lack of information on the adenoviruses (AdVs) occurring in the most ancient non-human primates resulted in the initiation of a study for exploring their abundance and diversity in prosimians and New World monkeys (NWMs). In order to assess the variability of these AdVs and the possible signs of the hypothesised virus−host co-evolution, samples from almost every family of NWMs and prosimians were screened for the presence of AdVs. A PCRscreening of 171 faecal or organ samples from live or dead, captive or wild-living prosimians and NWMs was performed. The PCR products from the gene of the IVa2 protein were sequenced and used in phylogeny calculations. The presence of 10 and 15 new AdVs in seven and ten different species of prosimians and NWMs was revealed, respectively. Phylogenetic analysis indicated that the tentative novel AdVs cluster into two separate groups, which form the most basal branches among the primate AdVs, and therefore support the theory on the co-evolution of primate AdVs with their hosts. This is the first report that provides a comprehensive overview of the AdVs occurring in prosimians and NWMs, and the first insight into the evolutionary relationships among AdVs from all major primate groups

De novo diabetes és májátültetés, különös tekintettel a hepatitis C-vírus kiújulására = New-onset diabetes mellitus after liver transplantation

A de novo diabetes mellitus a májátültetés gyakori szövődménye. Célkitűzés: A de novo diabetes gyakoriságát, jelentőségét és a kockázati tényezők szerepét vizsgáltuk. Módszer: 1995 és 2009 között 310 májátültetett beteg adatait dolgoztuk fel retrospektív módszerrel. De novo diabetest állapítottunk meg, ha az éhomi vércukor a 3. posztoperatív hónapon túl ismételten >6,8 mmol/l volt, és/vagy a májátültetés után tartós, a 3. posztoperatív hónapot meghaladóan is fenntartott antidiabetikus terápia indult. Eredmények: De novo diabetes a betegek 20%-ánál (63 beteg) alakult ki. A de novo és a kontrollcsoport között az alábbiakban találtunk különbséget. Donor-testtömegindex (24±3 vs. 22,4±3,6 kg/m 2 , p = 0,003), férfi nem (58% vs. 33%, p = 0,002). Recipienséletkor (47,6±7,2 vs. 38,3±14,6 év, p<0,001), -testtömegindex (26,7±3,8 vs. 23,3±5,6 kg/m 2 , p<0,001), férfi nem (60% vs. 44%, p = 0,031). A de novo diabetesesek csoportjában a betegek 66%-át HCV talaján kialakult cirrhosis miatt transzplantálták, a kontrollcsoportban ez csak 23% volt (p<0,001). Az 1, 3, 5 és 8 éves kumulatív betegtúlélés a kontrollcsoportban 95%, 91%, 88% és 88%, a de novo csoportban a megfelelő értékek 87%, 79%, 79% és 64% (p = 0,011). Az 1, 3, 5 és 8 éves kumulatív grafttúlélés a kontrollcsoportban 92%, 87%, 86% és 79%, a de novo csoportban a megfelelő értékek 87%, 79%, 79%, 65% (p = NS). Azoknál a betegeknél, akiknél a C-vírus korai (6 hónapon belüli) kiújulását észleltük, többségben de novo diabetes is kialakult (74% vs. kontroll 26%, p = 0,03). A betegek 53%-ában észleltünk tízszeres vírustiter-emelkedést a műtét utáni 6 hónapon belül a preoperatív értékhez viszonyítva diabetes kialakulása esetén, a kontrollnál ez 20% volt (p = 0,028). A de novo csoportban magasabb volt az átlagos (Ishak-Knodell) fibrosis score az antivirális kezelés megkezdését követően 1 évvel (2,05±1,53 vs. 1,00±1,08, p = 0,039). Következtetés: Májátültetést követő de novo diabetes kockázati tényezői az időskor, elhízás, férfi nem és a C-vírus okozta cirrhosis. Víruspozitív betegek körében a korai rekurrencia, súlyosabb viraemia és az antivirális kezelés ellenére kialakuló súlyosabb fibrosis összefügg a de novo diabetes kialakulásával. | New-onset diabetes is a common complication after liver transplantation. Aim: We aimed to analyze the incidence and rate of known risk factors and the impact of new-onset diabetes mellitus on postoperative outcome. Methods: We retrospectively evaluated the files of 310 patients who underwent liver transplantation between 1995 and 2009. Definition of new-onset diabetes included: repeated fasting serum glucose >6.8 mmol/l and/or sustained antidiabetic therapy that was present 3 months after transplantation. Results: New-onset diabetes occurred in 63 patients (20%). Differences between the new-onset and the control group were the donor body mass index (24±3 vs. 22.4±3.6 kg/m 2 , p = 0.003), donor male gender (58% vs. 33%, p = 0.002), and recipient age (47.6±7.2 vs. 38.3±14.6 year, p<0.001), body mass index (26.7±3.8 vs. 23.3±5.6 kg/m 2 , p<0.001), male gender (60% vs. 44%, p = 0.031). The 66% of patients with new-onset diabetes were transplanted with cirrhosis caused by hepatitis C virus infection, while in the control group the rate was 23% (p<0.001). Cumulative patient survival rates at 1, 3, 5 and 8 year were 95%, 90.6%, 88% and 88% in the control group, and 87%, 79%, 79% and 64% in the de novo group, respectively (p = 0.011). Cumulative graft survival rates at 1, 3, 5 and 8 year in the control group were 92%, 87%, 86% and 79%, in the de novo diabetes group the rates were 87%, 79%, 79%, 65%, respectively (p = NS). In case of early recurrence (in 6 months), majority of patients developed new-onset diabetes (74% vs. control 26%, p = 0.03). More patients had more than 10 times higher increase of the postoperative virus titer correlate to the preoperative titer in the de novo diabetes group (53% vs. 20%, p = 0.028). Mean fibrosis score was higher in new-onset group one year after the beginning of antiviral therapy (2.05±1.53 vs. 1.00±1.08, p = 0.039). Conclusions: Risk factors for new-onset diabetes after transplantation are elder age, obesity, male gender and cirrhosis due to hepatitis C infection. The early recurrence, viremia and more severe fibrosis after antiviral therapy have an impact on the occurrence of new-onset diabetes in hepatitis C positive patients

Majom-adenovírusok molekuláris szintű összehasonlító vizsgálata

Egészséges majmoktól győjtöttük mintákat hazai állatkertek és vadasparkok területérıl. A vizsgált 25 majom fajból 9 állat széklet mintái és 1 állat szerv mintái voltak pozitívak adenovírus eredető DNS jelenlétére. A PCR-rel felerısített genomtöredékek nukleotid sorrendjét meghatároztuk és filogenetikai analízist végeztünk azokkal. A kimutatott IVa2 és hexon gének alapján 10 új adenovírust azonosítottunk. Új adenovírust találtunk egy félmajomban: egy győrősfarkú makiban (Lemur catta), 6 újvilági majomban: egy Geoffroy selyemmajomban (Callithrix geoffroyi), egy közönséges selyemmajomban (Callithrix jacchus, májból és tüdıbıl is), 2 apella csuklyásmajomban (Cebus apella), mely vírusok kis mértékben különböztek egymástól, egy fehérajkú tamarinban (Saguinus labiatus), egy halálfejes/közönséges mókusmajomban (Saimiri sciureus) és három olyan óvilági majom fajban, melyekbıl eddig még nem írtak le adenovírust: egy fehérkező gibbonban (Hylobates lar), egy bóbitás gibbonban (Nomascus concolor) és egy borneói orángutánban (Pongo pygmaeus), A kapott szekvenciák GC gazdagok, ami friss gazdaváltás hiányára utal. Bayesian, maximum likelihood és távolsági mátrix filogenetikai analízisek alapján a talált vírusok a Mastadenovirus nemzetségbe tartoznak. A talált mastadenovírusok filogenetikai viszonyai hasonlóak a gazdafajokéhoz, ami a koevolúciós hipotézist erısíti. A félmajmok adenovírusa nagyon határozottan elkülönül a többi simian adenovírustól. Az újvilági majmoktól származó AdV-ok szintén elkülönülnek parafiletikusan. Ezen kívül két típus (a fehérkező gibboné és a bóbitás gibboné) hasonlóságot mutat a SAdV-A-val, míg egy típus (a borneói orángutáné) a HAdV-C-vel. Tehát a világon elıször mutattunk ki és jellemeztünk molekulárisan félmajom-adenovírust, és bıvítettük a rendelkezésre álló ismereteket az újvilági és egyes, eddig nem tanulmányozott óvilágimajom-adenovírusok heterogenitására és filogenetikájára vonatkozóan

Kutyák cerebellumának mágneses rezonanciás képalkotáson (MRI) alapuló volumetriai elemzése

A kutyákban előforduló epilepszia a mai napig egy nehezen megfogható betegség, melyről igen keveset tudunk. Az MRI napjainkban az egyetlen olyan nem invazív képalkotó eljárás, melynek segítségével az agy morfológiai és funkcionális sajátosságai egyidejűleg jól vizsgálhatók, melyek segítségünkre lehetnek az epilepszia háttérokainak felderítésében. A jövőben szükségessé válhat a kutyatenyésztő szövetségek bevonásával – különösen az érintett fajták esetében – a fiatal felnőtt korban elvégzett MR szűrővizsgálat elvégzése, mellyel kizárhatóak lesznek a tenyésztésből az epilepsziát örökítő egyedek. Munkánk során számos adatot nyertünk különböző méretű, korú és ivarú kutya agyi térfogatairól, melyeket alapadatnak tekinthetünk. A vizsgálatunk eredményei szerint transzverzális síkban érdemes vizsgálni a kutyákat MR térfogatmérés során. Igazolódni látszik a hipotézisünk, mely szerint epilepsziás kutyákban –csakúgy, mint humán betegek esetén- megfigyelhető a cerebelláris atrófia, bár az eredmények nem szignifikánsak. Különbséget találtunk továbbá a jelintenzitás eloszlásban az agyi elváltozást mutató epilepsziás kutyák és a semmilyen látható tünettel nem rendelkező epilepsziás kutyák között. A kutatás távlati célja összehasonlítani ugyanazon kutyák MR képeken mért és cadavereken mért térfogatát, hogy bebizonyítsuk a mérési módszer alkalmasságát a kutya diagnosztikában

Differential Growth Characteristics of Crimean-Congo Hemorrhagic Fever Virus in Kidney Cells of Human and Bovine Origin

Crimean-Congo hemorrhagic fever virus (CCHFV) causes a lethal tick-borne zoonotic disease with severe clinical manifestation in humans but does not produce symptomatic disease in wild or domestic animals. The factors contributing to differential outcomes of infection between species are not yet understood. Since CCHFV is known to have tropism to kidney tissue and cattle play an important role as an amplifying host for CCHFV, in this study, we assessed in vitro cell susceptibility to CCHFV infection in immortalized and primary kidney and adrenal gland cell lines of human and bovine origin. Based on our indirect fluorescent focus assay (IFFA), we suggest a cell-to-cell CCHF viral spread process in bovine kidney cells but not in human cells. Over the course of seven days post-infection (dpi), infected bovine kidney cells are found in restricted islet-like areas. In contrast, three dpi infected human kidney or adrenal cells were noted in areas distant from one another yet progressed to up to 100% infection of the monolayer. Pronounced CCHFV replication, measured by quantitative real-time RT-PCR (qRT-PCR) of both intra- and extracellular viral RNA, was documented only in human kidney cells, supporting restrictive infection in cells of bovine origin. To further investigate the differences, lactate dehydrogenase activity and cytopathic effects were measured at different time points in all mentioned cells. In vitro assays indicated that CCHFV infection affects human and bovine kidney cells differently, where human cell lines seem to be markedly permissive. This is the initial reporting of CCHFV susceptibility and replication patterns in bovine cells and the first report to compare human and animal cell permissiveness in vitro. Further investigations will help to understand the impact of different cell types of various origins on the virus&ndash;host interaction