Hullámok nyelvén: a szerotonin és az alvási oszcillációk

A szerotonin és az alvás-ébrenlét állapotok szoros és komplex összefüggése rendkívüli elméleti és gyakorlati jelentõségû kérdéskör. A probléma ellentmondásossága és a rendelkezésre álló szakirodalmi adatok fényében sem kellõképpen tisztázott jellege azonban nehezíti az e témakörrel kapcsolatos ismeretek rendszerezését és hasznosítását. A szerotonin alvásszabályozásban játszott szerepének áttekintése során kiemelt figyelmet szentelünk az akut ébresztõ és a hosszabb távon érvényesülõ, cirkadián fázist módosító illetve az alvás homeosztatikus szabályozását moduláló funkciók elkülönült elemzésének. A receptortípusok szerinti differenciált hatások szempontjából az 5-HT1A/7 és 5-HT3 receptorok cirkadián ritmicitást illetve REM alvást szabályozó/ moduláló, valamint az 5-HT2A receptoroknak az alvás homeosztázisában, az alvásintenzitásban, az ultradián alvásorganizációban és az alvás folyamatosságában játszott szerepei kerülnek a tanulmány elemzéseinek fókuszába. Ugyanakkor a szerotonin, a neurális plaszticitás és az alvási orsózás kölcsönös összefüggésére utaló adatok új megvilágításba helyezhetik a szerotoninerg rendszeren keresztül ható gyógyszerek hatásmechanizmusának és hatásainak neuropszichofarmakológiai jellemzését

Alvásszabályozás és hipnotikumok: a benzodiazepin-receptor agonisták hatásai

As binding sites of the alpha-amino butyric acid receptor complexes benzodiazepine-receptors offer a possibility to enhance hyperpolarization-based inhibition by allosteric modulation. Most of the hypnotic drugs are compounds that bind to benzodiazepine receptors. The effects of these drugs are usually characterized at a descriptive level, without deliberation of the basic processes involved in sleep regulation. This review follows the analysis of hypnotic's effect from a perspective of homeostatic, circadian, ultradian and microstructural regulation of sleep. In contrast to their expected effect benzodiazepines produce a decrease in most of the markers of homeostatic sleep regulation. Ligands with non-benzodiazepine structure (cyclopyrrolones, imidazopyridines, pyrazolopyrimidines) have a permissive or even stimulating effect in some measures of homeostatic sleep regulation. Some benzodiazepines have marked chronobiotic effects, while others interfere with circadian rhythms. The non- benzodiazepine-type hypnotics are mostly free of chronobiotic effects, although zaleplon may increase melatonin release. Given their acute hypothermic effect all hypnotic sedatives mimic the circadian signal of sleep initiation. Ultradian sleep regulation is largely unaffected by hypnotics. The microstructure of sleep as quantified by arousal instability is a sensitive measure of the effect of most of the hypnotics. Hypnotic sedatives decrease arousal instability. Zolpidem has the strongest effects in microstructural terms

Alvásszabályozás és hipnotikumok: a benzodiazepin-receptor agonisták hatásai

As binding sites of the alpha-amino butyric acid receptor complexes benzodiazepine-receptors offer a possibility to enhance hyperpolarization-based inhibition by allosteric modulation. Most of the hypnotic drugs are compounds that bind to benzodiazepine receptors. The effects of these drugs are usually characterized at a descriptive level, without deliberation of the basic processes involved in sleep regulation. This review follows the analysis of hypnotic's effect from a perspective of homeostatic, circadian, ultradian and microstructural regulation of sleep. In contrast to their expected effect benzodiazepines produce a decrease in most of the markers of homeostatic sleep regulation. Ligands with non-benzodiazepine structure (cyclopyrrolones, imidazopyridines, pyrazolopyrimidines) have a permissive or even stimulating effect in some measures of homeostatic sleep regulation. Some benzodiazepines have marked chronobiotic effects, while others interfere with circadian rhythms. The non- benzodiazepine-type hypnotics are mostly free of chronobiotic effects, although zaleplon may increase melatonin release. Given their acute hypothermic effect all hypnotic sedatives mimic the circadian signal of sleep initiation. Ultradian sleep regulation is largely unaffected by hypnotics. The microstructure of sleep as quantified by arousal instability is a sensitive measure of the effect of most of the hypnotics. Hypnotic sedatives decrease arousal instability. Zolpidem has the strongest effects in microstructural terms

Hullámok nyelvén: a szerotonin és az alvási oszcillációk

A szerotonin és az alvás-ébrenlét állapotok szoros és komplex összefüggése rendkívüli elméleti és gyakorlati jelentõségû kérdéskör. A probléma ellentmondásossága és a rendelkezésre álló szakirodalmi adatok fényében sem kellõképpen tisztázott jellege azonban nehezíti az e témakörrel kapcsolatos ismeretek rendszerezését és hasznosítását. A szerotonin alvásszabályozásban játszott szerepének áttekintése során kiemelt figyelmet szentelünk az akut ébresztõ és a hosszabb távon érvényesülõ, cirkadián fázist módosító illetve az alvás homeosztatikus szabályozását moduláló funkciók elkülönült elemzésének. A receptortípusok szerinti differenciált hatások szempontjából az 5-HT1A/7 és 5-HT3 receptorok cirkadián ritmicitást illetve REM alvást szabályozó/ moduláló, valamint az 5-HT2A receptoroknak az alvás homeosztázisában, az alvásintenzitásban, az ultradián alvásorganizációban és az alvás folyamatosságában játszott szerepei kerülnek a tanulmány elemzéseinek fókuszába. Ugyanakkor a szerotonin, a neurális plaszticitás és az alvási orsózás kölcsönös összefüggésére utaló adatok új megvilágításba helyezhetik a szerotoninerg rendszeren keresztül ható gyógyszerek hatásmechanizmusának és hatásainak neuropszichofarmakológiai jellemzését

Az alvás, a memória és a hippocampus összefüggései az alacsonyfrekvenciájú elektromos aktivitásmintázatok tükrében

A hippocampális theta ritmus vagy hippocampális ritmikus lassú aktivitás (RLA) alapvető szerepet játszik az emlékezeti folyamatokban és a REM alvás funkciója körüli vitáknak is lényeges eleme. Nem világos, hogy beszélhetünk-e hippocampális RLA-ról embernél, mivel a rendelkezésre álló szórványos és ellentmondásos adatok nem teszik lehetővé ennek az egyértelmű eldöntését. Vizsgálatom célja választ adni arra a kérdésre, hogy létezik-e hippocampális RLA az ember REM alvása alatt. A másik célkitűzésem a memóriafunkciók hatékonysága és az alvás-függő parahippocampális-hippocampális aktivitásmintázatok közötti vonás-szerű összefüggések feltárása. Epilepsziás páciensek műtét előtti kivizsgálása során, foramen ovale elektródákkal készített mediotemporális corticográfia segítségével kimutattam, hogy az ember REM alvását egy 1,5- 3 Hz-es ritmikus lassú aktivitás dominálja, amely a frekvenciájától eltekintve megegyezik az állatkísérletekben észlelt hippocampális RLA-val (patkányoknál a hippocampális RLA általában 4-9 Hz közé esik). A tónusos és a fázisos REM szakaszok nem különböztek számottevően a parahippocampális-hippocampális aktivitásmintázatok tekintetében. A mély NREM alvást viszont egy 1 Hz-nél lassúbb ritmus dominálta, ami a 1,5-3 Hz-es REM-függő lassú aktivitástól eltérően a kéreg más területein, például a temporolaterális felszínen is jellemző volt. A mély NREM alvás alatti 1 Hz-nél lassúbb aktivitás pozitívan korrelált a vizuális memóriateljesítményekkel. Minél erőteljesebb 1 Hz körüli aktivitás jellemezte a személy mély NREM alvását általában, annál hatékonyabbnak találtuk a vizuális memóriáját a Rey-Osterrieth Complex Ábra Tesztben. A korreláció a memória ingeranyag-specifikus féltekei lateralizációjának megfelelően a jobb oldali (szubdomináns féltekei) parahippocampálishippocampális elvezetések esetében volt szignifikáns. A temporolaterális felszín 1 Hz-nél lassúbb aktivitása mindkét félteke esetében szignifikánsan korrelált a vizuális memóriával. A verbális tanulás a fázisos REM alvásban regisztrált tranziens, nem-ritmusos, szabálytalan morfológiájú 1 Hz körüli aktivitással korrelált, ami az említett 1,5-3 Hz-es aktivitás mellett másodlagos csúcsként rajzolódott ki a spektrális görbéken. Feltételezem, hogy ez a pontogeniculo-occipitális burst-ök által a parahippocampális-hippocampális régióban előidézett elektrofiziológiai jelenségek mutatója

Nightmares and bad dreams in patients with borderline personality disorder: Fantasy as a coping skill?

ABSTRACT – Background and Objectives: Previous studies reported a high prevalence of nightmares and dream anxiety in Borderline Personality Disorder (BPD) and the severity of dream disturbances correlated with daytime symptoms of psychopathology. However, the majority of these results are based on retrospective questionnaire-based study designs, and hence the effect of recall biases (characteristic for BPD), could not be controlled. Therefore our aim was to replicate these findings using dream logs. Moreover, we aimed to examine the level of dream disturbances in connection with measures of emotional instability, and to explore the protective factors against dream disturbances. Methods: 23 subjects diagnosed with BPD, and 23 age and gender matched healthy controls were assessed using the Dream Quality Questionnaire, the Van Dream Anxiety Scale, as well as the Neuroticism, Assertiveness and Fantasy scales of the NEO-PI-R questionnaire. Additionally, subjects were asked to collect 5 dreams in the three-week study period and to rate the emotional and phenomenological qualities of the reported dreams using the categories of the Dream Quality Questionnaire. Results: Dream disturbances (nightmares, bad dreams, night terror-like symptoms, and dream anxiety) were more frequent in patients with BPD than in controls. Dream disturbances correlated positively with Neuroticism, while Fantasy proved to be a negative correlate of dream disturbances

Nightmares and bad dreams in patients with borderline personality disorder: Fantasy as a coping skill?

ABSTRACT – Background and Objectives: Previous studies reported a high prevalence of nightmares and dream anxiety in Borderline Personality Disorder (BPD) and the severity of dream disturbances correlated with daytime symptoms of psychopathology. However, the majority of these results are based on retrospective questionnaire-based study designs, and hence the effect of recall biases (characteristic for BPD), could not be controlled. Therefore our aim was to replicate these findings using dream logs. Moreover, we aimed to examine the level of dream disturbances in connection with measures of emotional instability, and to explore the protective factors against dream disturbances. Methods: 23 subjects diagnosed with BPD, and 23 age and gender matched healthy controls were assessed using the Dream Quality Questionnaire, the Van Dream Anxiety Scale, as well as the Neuroticism, Assertiveness and Fantasy scales of the NEO-PI-R questionnaire. Additionally, subjects were asked to collect 5 dreams in the three-week study period and to rate the emotional and phenomenological qualities of the reported dreams using the categories of the Dream Quality Questionnaire. Results: Dream disturbances (nightmares, bad dreams, night terror-like symptoms, and dream anxiety) were more frequent in patients with BPD than in controls. Dream disturbances correlated positively with Neuroticism, while Fantasy proved to be a negative correlate of dream disturbances

Az alvó agy egyedspecifikus vonatkozásai - az intelligencia és az alvó agy

Jelen tanulmány a kognitív képességek és az agy alvás közben feltárulkozó összefüggéseivel foglalkozik. Célunk bemutatni a témában összegyűlt fontosabb felfedezéseket és újításokat, különös tekintettel az alvási orsózás és intelligencia kapcsolatára. Az alvási EEG (elektro-enkefalográfia) orsószerű képletei ujjlenyomatszerűen jellemzik az egyént, mely jelenség főként a NREM alvás 2. stádiumában észlehető. Az alvási orsó egyedspecifikussága révén kapcsolatban állhat egyéb kognitív területekkel, mint például a tanulás különböző fajtáival, a memória konszolidációjával és az intelligenciával. Bemutatjuk a SE Magatartástudományi Intézetében működő alváskutató csoport alvás EEG-t feltáró munkáját és eredményeit, melyeket az intelligencia és az alvási orsózás relációjában kapott, és amely eredmények rávilágíthatnak az intelligencia viselkedéses és személyiségbeli változóira

Elmerülés az élményben : a Tellegen-féle Abszorpció Skála vizsgálata egyetemista mintán = Submersion in the experience: The examination of the Tellegen Absorption Scale in an undergraduate university sample

A Tellegen Abszorpció Skála (TAS) egy sajátos információfeldolgozási módra való hajlandóságot mér, melynek meghatározó eleme az élményben való teljes elmerülés oly módon, hogy a figyelem fókuszában tartott külső vagy belső inger teljes mértékben „kitölti” a reprezentációs rendszert. Míg a TAS-t eredetileg a szuggesztibilitás és hipnábilitás mérésére fejlesztették ki, több évtizedes pályafutása során számos személyiségjeggyel, pszichopatológiai és pszichoszomatikus jellemzővel hozták összefüggésbe. A jelen tanulmányban elsősorban amellett érvelünk, hogy az abszorpciós képesség csak közvetetten kötődhet pozitív vagy negatív mentális jelenségekhez. Míg az abszorpciós képesség az inger feldolgozási módját határozza meg, az élmény minősége (pozitív vagy negatív jellege) elsősorban magától az ingertől, azaz a reprezentációs tartalomtól függ. Az abszorpciós képesség így pozitív és negatív élmények intenzitását egyaránt fokozhatja. A jelen kérdőíves vizsgálatban 567 egyetemista adata alapján bemutatjuk a TAS magyar nyelvű változatának pszichometriai jellemzőit, összefüggését egyes személyiségjellemzőkkel, pszichopatológiai és pszichoszomatikus érzékenységet vizsgáló mutatókkal, továbbá megvizsgáljuk az abszorpció tünetképzésben játszott szerepét. Eredményeink arra utalnak, hogy a 34-tételes TAS magyar változata megfelelő belső konzisztenciával bír, ugyanakkor a gyakorlatban az egyes alskálák használatától az alacsony belső konzisztencia miatt érdemesebb eltekinteni. A skála konvergens validitásának vizsgálata során az abszorpció a szakirodalomban dokumentált összefüggéseket mutatta a vizsgált személyiségjellemzőkkel, mint például a fantáziálásra való hajlandósággal és az érzelmi nyitottsággal, illetve ugyancsak pozitívan korrelált a disszociatív tünetekkel, a személyes éntudatossággal, a szomatoszenzoros amplifikációval, a szubjektív testi tünetekkel, a pozitív és negatív affektivitással, továbbá kapcsolatban állt az álomfelidézéssel és az álmok ébrenlétre gyakorolt hatásával. További eredményeink szerint az abszorpció szorosan összefügg a tünetképzésre való hajlammal. Mivel nézetünk szerint az abszorpció az inger feldolgozási módját jellemzi, feltételezzük, hogy amennyiben a magas abszorpciós hajlammal jellemezhető személyek figyelmének középpontjába a szomatikus ingerek (különböző testérzetek) kerülnek, az abszorpciós tendenciák jelentősen fokozhatják egyes szomatikus tünetek kialakulását. | The Tellegen Absorption Scale (TAS) measures the tendency for a specific information processing style, characterized by intensified immersion in the experience, where the representational system seems to be entirely dedicated to model the internal or external stimulus held in the focus of attention. Originally the TAS was developed to measure suggestibility and hypnotizability, but in the last decades it was associated with several personality dimensions, psychopathological and psychosomatic variables. Here we argue that absorption is only indirectly related to positive or negative mental phenomena. While absorption determines the mode of stimulus processing, the quality of the experience (positive or negative) depends fundamentally on the nature of the representational content. Hence, absorption can equally amplify the intensity of positive and negative experiences. In this study, using the questionnaire based data of 567 university students, we evaluate the psychometric properties of the Hungarian version of the TAS, we investigate its relationship with personality dimensions, and variables measuring psychopathological and psychosomatic vulnerability and finally we investigate its role in somatic symptom generation. Our results suggest that the Hungarian version of the 34-item TAS has adequate internal consistency; however, due to the low consistency of the subscales we suggest to use only the whole scale, setting aside from its documented subscale structure. The examination of the convergent validity of the scale – in concordance to previous findings – showed Absorption to be related to such personality dimensions as fantasy and emotional opennes. Moreover, absorption correlated positively with dissociative experiences, private self-conciousness, somatosensory amplification, somatic symptom severity, positive and negative affect, dream recall frequency and the effect of dreams on daytime mood. Our further results indicate that absorption is intimately related to the tendencies of symptom generation. Since in our view absorption reflects the information processing style of a stimuli, we hypothesize that if individuals characterized by higher levels of absorption focus on somatic, bodily sensations, enhanced symptom generation may occur

Increased overall cortical connectivity with syndrome specific local decreases suggested by atypical sleep-EEG synchronization in Williams syndrome

Williams syndrome (7q11.23 microdeletion) is characterized by specific alterations in neurocognitive architecture and functioning, as well as disordered sleep. Here we analyze the region, sleep state and frequency-specific EEG synchronization of whole night sleep recordings of 21 Williams syndrome and 21 typically developing age- and gender-matched subjects by calculating weighted phase lag indexes. We found broadband increases in inter- and intrahemispheric neural connectivity for both NREM and REM sleep EEG of Williams syndrome subjects. These effects consisted of increased theta, high sigma, and beta/low gamma synchronization, whereas alpha synchronization was characterized by a peculiar Williams syndrome-specific decrease during NREM states (intra- and interhemispheric centro-temporal) and REM phases of sleep (occipital intra-area synchronization). We also found a decrease in short range, occipital connectivity of NREM sleep EEG theta activity. The striking increased overall synchronization of sleep EEG in Williams syndrome subjects is consistent with the recently reported increase in synaptic and dendritic density in stem-cell based Williams syndrome models, whereas decreased alpha and occipital connectivity might reflect and underpin the altered microarchitecture of primary visual cortex and disordered visuospatial functioning of Williams syndrome subjects