A lipoprotein-anyagcsere eltérések és a kardiovaszkuláris kockázat

L

A varixeredetű gastrointestinalis vérzés ellátásának változása osztályunkon = Changes in the management of variceal gastrointestinal haemorrhage in our department

Bevezetés: A nyelőcső-varixruptura a portalis hypertensio életet veszélyeztető szövődménye. A 6 hetes mortalitás kb. 20%. Célkitűzés: Annak elemzése, hogy a varixeredetű gastrointestinalis vérzés ellátásában a 2015-ben osztályunkon bevezetett változások hatással voltak-e ezen betegek kórházi halálozására. Módszer: Retrospektív módszerrel hasonlítottuk össze a 2014-ben és 2015-ben ellátott varixvérző betegek adatait. 2015-ben a varixvérző betegek ellátásában két változtatás történt: szubintenzív ellátóegységben láttunk el minden beteget, és minden, varixvérzésre gyanús betegnél alkalmaztunk terlipresszint. A vérzéscsillapítás sclerotherapiával és/vagy ligatióval történt. A szignifikanciát Student-féle t-próbával számoltuk. A betegek adatai 2014 vs. 2015: betegszám: 24 vs. 30, átlagéletkor: 59,8 vs. 57,6 év, férfi (%): 70,8 vs. 66,7. A Child–Pugh-stádiumokban nem volt szignifikáns különbség a két év között, p = 0,53. A betegeket úgy is csoportosítottuk az elemzéskor, hogy az ellátás évétől függetlenül kaptak-e terlipresszint vagy sem. Ekkor az adatok: betegszám: 22 vs. 32, átlagéletkor: 60,4 vs. 57,4, férfi (%): 63,6 vs. 70,6. Eredmények: A mortalitás 2015-ben 23%, 2014-ben 33% volt! A terlipresszint kapó és nem kapó betegek halálozása: 18,2% vs. 34,4%, p = 0,09. A kórházi mortalitást a legerősebben befolyásoló tényező a beteg felvételkori Child–Pughstádiuma (A vs. B-stádium p = 0,05, A- vs. C-stádium p = 0,02). A Child-Pugh-féle C-stádiumú betegeknél alkalmazott terlipresszinterápia mortalitáscsökkentő hatása a szignifikancia határán volt (p = 0,055). Következtetés: Osztályunkon az elmúlt évben a varixeredetű gastrointestinalis vérzések ellátásában bevezetett változások a viszonylag kis esetszámok mellett is lényeges mortalitáscsökkenéshez vezettek. Introduction: Variceal bleeding is a life-threatening complication of portal hypertension with a six-week mortality rate of approximately 20%. Aim: To analyse whether the changes introduced in the treatment of variceal gastrointestinal haemorrhage in our department affected the mortality rate of these patients. Method: A retrospective method was used to compare the data of patients treated with variceal bleeding in 2014 and 2015. In 2015, two changes were made in the treatment of patients with variceal bleeding: all patients were treated in the subintensive care unit and terlipressin was administered to all patients susceptible to variceal haemorrhage. Bleeding was mitigated by means of sclerotherapy and/or ligation. Significance was calculated using Student’s t-test, then we performed logistic regression to find out what treatment factors affect mortality rate. Patients: 2014 vs. 2015 figures – number of patients: 24 vs. 30, average age: 59.8 vs. 57.6 years, male (%): 70.8 vs. 66.7. There were no significant differences between the Child–Pugh stages of the two years, p = 0.53. For the analysis we also grouped patients based on whether irrespective of the year of treatment they were administered terlipressin or not. Number of patients: 22 vs. 32, average age: 60.4 vs. 57.4, male (%): 63.6 vs. 70.6. Results: Mortality in 2015 and 2014: 23% and 33%, respectively. Mortality of patients treated with terlipressin: 18.2 vs. 34.4, p = 0.09. Child–Pugh stages had the strongest influence on mortality (stage A vs. B p = 0.05, stage A vs. C p = 0.02). Terlipressin administered in Child–Pugh stage C reduced mortality at a rate bordering on significance (p = 0.055). Conclusion: Despite the comparatively small number of cases, the changes introduced in our department in 2015 in the treatment of variceal gastrointestinal haemorrhages resulted in a significant reduction of hospital mortality rates

A magyar emlőrákos betegek igényei a korszerű onkoplasztikus emlősebészeti ellátásra

The significant need for breast reconstruction resulting from the spread of oncoplastic breast surgery raises a number of systemic issues. Clarification and regulation of the indications are needed for aesthetic changes of the reconstructed breast due to oncotherapy treatments, ageing and technical problems of implants; a number of operations, targeted aesthetic goals as well as surgical capacities and financial background should also be determined.Our aim was to conduct a survey on the opinions and needs of the Hungarian breast cancer population about a modern breast reconstruction system.A study was conducted enrolling 500 patients who underwent mastectomy with immediate or delayed reconstruction. A structured questionnaire containing eleven questions was used to measure the attitude for loss and reconstruction of breast, the expectation of cosmetic outcome and qualification of the operating surgeon and the needs relating to the health system and funding.The median age was 47 years (min.-max.: 26-73), 59% (n = 294) was married and 52% (n = 260) had graduated in university. The majority of women (70%; n = 348) would like to have nakedly also similar breasts after the reconstruction process. To achieve this, 43% (n = 217) and 37% (n = 184) would undergo maximum two or four procedures, respectively, supported by the national health insurance company. 86% (n = 430) would like to choose qualified breast surgeon for her treatment.The modern oncoplastic treatment raises complex, systemic issues. Women with breast cancer would like to have qualified breast surgeons restoring their breasts by two operations, all funded by the national health insurance company. Orv Hetil. 2020; 161(29): 1221-1228