Synergus umbraculus (Hymenoptera: Cynipiade: Synergini) filogeográfiája a Nyugat-Palearktikumban = Phylogeography of Synergus umbraculus (Hymenoptera: Cynipiade: Synergini) in the Western Palearctic region

Célunk betekintést nyerni a Nyugat-Palearktikus tölgy gubacsdarázs társbérlők (Cynipidae, Synergini) differenciálódásának természetébe. Elvégeztük a Synergini molekuláris filogenetikai rekonstrukcióját magi és mitokondriális DNS szekvenciák alapján. Tisztázásra került a Synophrus fajok filogenetikai helyzete. A Synergus umbraculus differenciációját részletesebben elemeztük. Jelentős genetikai változatosságot találtunk a hazai populációkon belül és populációk között. Ezt részben kriptikus fajok jelenlétével és a filogeográfiai szerkezettel magyarázhatjuk. Általánosságban nem találtuk egyértelmű jelét a gubacsképző gazda szerinti asszociációnak, azonban ez további részletesebb elemzést igényel. Emellett a Nyugat-Palearktikus Chilaspis-Dryocosmus fajok taxonómiai és filogenetikai helyzete is tisztázódott. Több új faj is leírásra került. | Our aim was to get insight into the nature of differentiation of cynipid inquilines (Cynipidae, Synergini) associated with oaks in the Western-Palaearctic. Molecular phylogenetic reconstruction of Synergini was carried out on the basis of nuclear and mitochondrial DNA sequences. Phylogenetic position of Synophrus species was also clarified. More detailed analysis was performed on Synergus umbraculus. High level of genetic variability was found within and between populations in Hungary. It was explained by the presence of cryptic species and phylogeographic structure. In general, no clear evidence was found for the association to galling wasp hosts, although more detailed analyses are needed. In addition, phylogeny and taxonomy of the Western-Palearctic Chilaspis-Dryocosmus species were clarified. New species were also described

Synergus brevis (Weld, 1962), una nova sinonímia de S. mexicanus Gillette, 1896 (Hym., Cynipidae: Synergini)

Espècie originalment descrita en el gènere Saphonecrus Dalla Torre & Kieffer, 1910, atès que tenia la cel·la radial oberta (Weld, 1926), ha estat recentment transferida al gènere Synergus Hartig, 1840 per Schwéger et al. (2015)

Synergus umbraculus (Hymenoptera: Synergini) filogeográfiája a Nyugat-Palearktikumban = The phylogeography of Synergus umbraculus (Hymenoptera: Synergini) in Western-Palearctic

Munkánk céljául egy Nyugat-Palearktikus tölgy gubacsdarázs társbérlő faj, a Synergus umbraculus (Cynipidae: Synergini) genetikai változatosságának, gazda szerinti differenciálódásának megismerését tűztük ki. Nagy mennyiségben gyűjtöttünk, vagy szereztünk be mintákat Európa, Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia különböző területeiről és elvégeztük a minták filogenetikai analízisét az izolált DNS mintákból nyert magi és mitokondriális szekvenciák alapján. Nagymértékű genetikai változatosságot találtunk a hazai populációkon belül és populációk között egyaránt. Ezen jelenség egyik oka kriptikus fajok létezése lehet, melyek leírására később sor kerülhet. A filogeográfiai célú vizsgálatok kimutatták a Kárpát-medence vélhetőleg többször bekövetkezett kolonizációját, elsősorban a Balkán irányából. Mind a gubacsképző gazda, mind a gazdanövény viszonylatában valószínűsíthető, hogy nem alakult ki erős specificitás köztük és az inkvilin faj között, ami ebből a szempontból a parazitoid darazsaknál korábban megfigyeltekre hasonlít. | Our aim was to get a deeper understanding of the genetic diversity and host association of a cynipid inquiline species Synergus umbraculus (Cynipidae: Synergini). We collected large number of samples from Europe, North-Africa and Western-Asia. DNA was isolated and sequenced to analyze nuclear and mitochondrial DNA loci. High level of genetic variability was found within and between populations in Hungary. That can be explained partially by the presence of cryptic species, to be described later. The phylogeographic analysis suggests multiple colonizations, primarily from the direction of the Balkan peninsula. Our data does not support the tight association of this inqulin species neither to the galling wasp hosts nor to the host plants, similarly to the case of the parasitoid wasps, known form the literature

Los cinípidos mexicanos no asociados a encinos (Hymenoptera : Cynipidae), perspectivas de estudio

Ésta es la segunda aportación de los autores al estado de conocimiento de los Cynipidae de México. La única especie de Aylacini citada hasta el momento de México, Aylax rufipes (Cameron, 1884), es transferida a la familia Figitidae como Myrtopsen rufipes (Cameron, 1884) n. comb. Se discute la posibilidad de encontrar especies autóctonas o invasoras de Aylacini en México. En lo que se refiere a los cinípidos inquilinos, incluidos en la tribu Synergini, la riqueza de Synergus, Saphonecrus y Ceroptres dista mucho de ser conocida, habiéndose citado solamente dos especies de Synergus; Periclistus es un género inquilino inexistente en México debido a la ausencia de las agallas huésped, pertenecientes a tribu Diplolepidini. Finalmente, aunque las tribus Diplolepidini, Eschatocerini y Pediaspidini nunca se han citado, se discute su posible presencia.This is the second contribution of the authors to the knowledge of the Cynipidae in Mexico. The only Aylacini species cited for Mexico, Aylax rufipes (Cameron, 1884), is transferred to the family Figitidae as Myrtopsen rufipes (Cameron, 1884) n. comb. The possibility of finding native or invasive species of Aylacini in Mexico is discussed. Concerning the inquiline cynipids, included in the Synergini, the species richness of Synergus, Saphonecrus and Ceroptres is far from being well known, with only two Synergus species cited; Periclistus is an inquiline genus absent in Mexico due to the absence of the host galls; which belong to the Diplolepidini. Lastly, even if the tribes Diplolepidini, Eschatocerini and Pediaspidini have never been cited, their possible presence is discussed

A New Species of Saphonecrus (Hymenoptera, Cynipoidea) Associated With Plant Galls on Castanopsis (Fagaceae) in China

A new cynipid species, Saphonecrus hupingshanensis Liu, Yang, et Zhu, sp. nov. (Hymenoptera: Cynipidae: Synergini), is described from China. This is the first species of the inquilinous tribe Synergini ever known to have an association with chinquapins (Fagaceae: Castanopsis). The biology and implication to species diversity of Cynipidae in eastern and southeast Asia are discussed

Sequencing and phylogenetic analysis of the wsp gene of Wolbachia in three geographic populations of an oak gall wasp, Andricus mairei (Hymenoptera: Cynipidae), from Hunan, South China

To understand the effects of Wolbachia in Andricus mairei Kieffer , an oak gall wasp ( Cynipini, Cynipidae) that forms clusters of up to 30 monothalamous galls in the catkins of Quercus glandulifera var. brevipetiolata Nakai, we examined the presence and infection frequency of Wolbachia in three widely separated geographic populations of A. mairei in Hunan Province, South China, using polymerase chain reaction and sequence determination of the wsp gene of Wolbachia from the three populations. Our survey results showed that Wolbachia infection rates were unusually high in the three test populations : 100% for the male wasps from all populations , while 100% , 100% and 80% for the Yueyang, Changsha and Shaoyang populations of the female wasps, respectively. The sequencing results showed that the gene from all the three populations is 561 bp in length. Comparison with the wsp gene sequences in A. mairei and Neuroterus macropterus , Biorhiza pallida , Andricus solitarius ( strain 1 ) and Synergus crassicornis revealed a 95% identity. The phylogenie relationship of Wolbachia strains in Cynipidae with the known wsp sequences indicated that the Wolbachia strain of A. mairei is closely related to that of N. macropterus , B. pallida, A. solitarius ( strain 1 ) , and S. crassicornis , and belongs to the A group. We also discovered strikingly male-biased sex ratios in all the test populations: females only accounted for 15.3%, 12. 1%, and 19. 8% of the Yueyang, Changsha, and Shaoyang populations, respectively, indicating the extremely male-biased sex ratios. These results suggest that the symbiosis of Wolbachia with A. mairei does not induce parthenogenesis in A. mairei, which can not be properly explained and is worth further investigation