14 research outputs found

    Balogh Artúr és a kisebbségi jogok liberális igazolása

    Get PDF
    Előadásom, szándéka szerint, egyszerre elméleti és történeti. Célom nem csupán Balogh Artúrnak a kisebbségelméleti nézeteit minél pontosabban rekonstruálni, hanem egyszersmind arra az elvi kérdésre is keresem a választ, hogy elképzelhető-e a kisebbségi jogok valamilyen liberális igazolása. Balogh Artúrnak volt egy ilyen irányú javaslata vagy elképzelése, amennyiben a kisebbségi jogokat egyéni jogok szükséges kiegészítésének tekintette, amelyek ugyanúgy az emberi méltóságból fakadnak, akárcsak az egyéni jogok. Álláspontom szerint azonban a kisebbségi és az egyéni jogok kapcsolata nem lehet deduktív, s a kisebbségi jogok nem alapozhatók az emberi méltóság eszméjére. A kisebbségi jogok az ember partikuláris, nemzeti identitásából fakadó igények elismerését jelentik, míg a méltóság, mint az embernek egy sajátos erkölcsi vagy metafizikai minősége, minden emberi lényt megillet. A partikulárisnak az egyetemesből való levezetése pedig mindig logikai és filozófiai problémákat fog felvetni

    Nacionalizmus és patriotizmus között. Báró Eötvös József a nemzetiségi kérdésről

    Get PDF
    A tanulmány Eötvös Józsefnek a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontját összegzi, ahogyan azt az Uralkodó eszmék című kétkötetes politikai főművében kifejtette. Mint ismeretes, Eötvös elutasítja a nemzetiségeknek a területi autonómiára irányuló igényét, és ehelyett községi önkormányzatot kínál a nemzetiségeknek. Álláspontjának végső indokait azonban csak akkor értjük meg, ha figyelembe vesszük, hogy Eötvös távlati célja kora uralkodó eszméinek újraértelmezése volt. Álláspontja szerint a nemzetiségi törekvések a közösségi önértelmezésnek a francia forradalom nyomán kialakuló új formájában, a nacionalizmusban gyökereznek, s ezért mind a többségi, mind a kisebbségi nemzetiségek törekvései végső soron néphatalmi törekvések, a szuverenitásra irányuló igények. A nemzetiségi kérdést megnyugtatóan rendezni tehát csak úgy lehet, ha szembefordulunk az okaival, vagyis magával a nacionalizmussal. A községi önkormányzat számára nem egyszerűen modell a nemzetiségi kérdés rendezésére, hanem – akárcsak Tocqueville – a patriotizmus, azaz a kollektív lojalitás politikai formájának kialakulását reméli tőle a nemzetiségek körébe

    Az Európai Unió és politikai közössége

    Get PDF
    A tanulmánynak a bevezető részben kifejtett alapgondolata az, hogy az Európai Unió szorosabb politikai integrációja, az „európai alkotmány” feltételezné az európai nép, az európai démosz létezését. Mivel ilyesmi nem létezik, ezért az olyan politikai gondolkodók, mint például Jürgen Habermas, akik a politikailag egységesebb Európaeszméjét szorgalmazzák, műveikben ennek lehetőségét vizsgálják. Habermas álláspontja szerint az európai démosz, ha lesz, olyan transznacionális politikai közösség lesz, amelyet az alkotmányos patriotizmus hív majd életre és tart egyben. A tanulmány első része tehát ennek a habermasi víziónak a tárgyalása, mégpedig elsődlegesen kritikai megközelítésben, arra a megfontolásra támaszkodva, miszerint történelmileg nézve a demokrácia működésében mindig is feltételezte a nemzeti öntőformát, következésképpen transznacionális közegben elképzelhetetlen. A tanulmány második része, szintén a fenti megfontolásból kiindulva, arra a kérdésre keresi a választ, hogy elképzelhető-e az európai politikai közösség, mint nemzeti típusú közösség. Az elemzés választott módszere egy történelmi analógia: áttekinti a nemzeti típusú politikai közösség megteremtésének folyamatát Európában, különösen a folyamat kezdeteire, Franciaországra és a francia forradalomra összpontosítva, és azt vizsgálja, hogy végiggondolható-e valamiféle analógia a nemzeti és az európai identitás kialakulása vagy kialakítása között. A konklúziója ennek a második résznek az, hogy az európai politikai közösségugyanúgy nem képzelhető el „nacionális” közösségként, mint ahogyan nem képzelhető el „transznacionális” közösségként sem. A tanulmány utolsó, befejező része amellett érvel, hogy ezek után az európai politikai egységről csakis föderális szerkezetben, az európai politikai közösségről pedig republikánus keretben érdemes gondolkodni,emlékezetben tartva mindeközben viszont azt, hogy a patriotizmus, bár valóban a politikai lojalitás életképes formája lehet ma is, sehol nem jött létre pusztán egy írott alkotmányhoz való hűség révén

    Az interkulturális párbeszéd referenciái

    Get PDF
    Tanulmányomban, néhány példán megvilágítva, azokat a politikai kihívásokat elemzem, amelyeket a bevándorló (többnyire muszlim hitű) közösségek jelenléte hordoz Európa számára. Célom ezzel elsődlegesen nem a bevándolró közösségek sajátos vallási identitásának megértése, mint inkább a saját, európai társadalmi rendszereink politikai identitásának elemzése. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy melyek azok a végső politikai elvek vagy értékek, amelyekhez a bevándorló közösségekkel folytatott vitáinkban feltétlenül ragaszkodnunk kell, azaz amelyek politikai rendszereink identitását és legitimitását adják, és melyek azok, amelyek felett alkudozhatunk. Az előbbiek közé azokat sorolom, amelyek magának a szabad és nyílt vitának a feltételeit képezik: ilyen például a tolerancia vagy a beleegyezés elve. A tanulmány második, záró része kritikai szemléletű és az európai multikulturalizmus kudarcának okait vizsgálja. Álláspontom szerint a bevándorló közösségekkel folytatott sikeres politikai párbeszéd esélyeit nagyban rontja az a tény, hogy vita közben ragaszkodunk olyan politikai értékekhez, elvekhez, amelyeket a demokratikus politikai kultúránk elválaszthatatlan részeinek tekintünk (ilyen például az emberi jogok doktrínája), de amelyek az interkulturális párbeszédet nem csupán minden legitimitástól, hanem egyáltalán minden indoktól vagy értelemtől is megfosztják

    A szabadság republikánus eszménye

    Get PDF

    Politikai nemzet versus nemzetiség - 1848, 1861, 1868

    Get PDF
    A nemzetiségi kérdés problémája volt a XIX. századi magyar belpolitikának, ha nem korábban, akkor 1848-cal kezdődően. Az első kísérlet a probléma jogi rendezésére Kossuth Lajostól származott, aki 1848 júliusában egy nemzetiségi határozatot terjesztett be az akkor már Szegeden ülésező országgyűlés elé. A szabadságharc leverése után 1861-ben történik meg a következő kísérlet a nemzetiségekkel való ún. „belső kieegyezésre”, de az országgyűlés feloszlatása miatt ez is jogi és politikai következmények nélkül marad. Végül majd csak a kiegyezés után, 1868-ban elfogadott nemzetiségi törvény kínál tartós megoldást az 1848-ben kialakult problémára, bár ma már tudjuk, hogy ez a megoldás sem volt megnyugtató a Magyarország területén élő nemzetiségek számára. Előadásomban ezeknek a jogi és politikai erőfeszítéseknek a történetét követem nyomon, elsősorban arra figyelve, hogy milyen elvi ellentétek álltak fenn mindeközben a magyar és a nemzetiségi politikusok között, mennyiben volt más a magyar politikai nemzettel kapcsolatos percepciójuk, és egyáltalán milyen fogalmakat használtak a nemzeti összetartozás leírására. Ezen belül megkülönböztetett figyelmet szentelek a politikai nemzet és nemzetiség közötti fogalmi különbségtevésnek, hiszen ez lesz az, ami majd egészen a következő század elejéig dominálni fogja a magyar politikai nyelvezetet. Mindemellett természetesen arra is keresem a választ, hogy mi volt az oka annak, hogy a nemzetiségekkel való belső kiegyezés szándéka végül is megfeneklett – elsősorban a kor „uralkodó eszméi”, politikai hitei és illúziói között keresve a kudarc okait. A nemzetiségekkel való tartós megbékélést gátló egyik ilyen (eszmei természetű) tényező kétségkívül az volt, hogy a magyar nemzeti gondolat ebben a korban – ’48-ban mindenképpen, de bizonyos mértékig még ’67-ben is, sőt azt követően is néhány évig – párban járt a szabadelvűséggel. Ez egyfelől azt jelentette, hogy a magyar nemzeteszményen alapuló nemzetiségi politika jogkövető vagy jogelvű megoldásokban gondolkodott, azaz (miként például azt a ’68-as nemzetiségi törvény is mutatja) tiszteletben tartotta a különféle nemzetiségekhez tartozó egyének jogait (és itt a hangsúly az „egyénre” esik). Másfelől viszont – éppen liberális elkötelezettsége okán – megpróbálta a nemzetiségi igényeket tisztán nyelvi vagy kulturális igényekként felfogni (azaz megtagadta tőlük a politikai elismerést), s ennek megfelelően ezek kielégítését az egyéni (vagy egyesülési) szabadság hatáskörébe szorította volna vissza. Emiatt aztán ez a nemzetiségi politika soha nem is találkozhatott a nemzetiségeknek saját közösségeik politikai elismertetésére, vagy a „kikerekítésre” (értsd: a megyék nemzetiségi szempontok alapján történő kikerekítésére, azaz a mi fogalmaink szerint a területi autonómiára) irányuló követeléseivel. Ez magyarázza azt, hogy a – különben a nyelvi jogok terén nagylelkű és nagyvonalú – magyar nemzetiségi politika miért ellenséges mindvégig a XIX. században az autonómia és a kollektív jogok összes formájával szemben

    Mirroring Intentional Forgetting in a Shared-Goal Learning Situation

    Get PDF
    Background: Intentional forgetting refers to the surprising phenomenon that we can forget previously successfully encoded memories if we are instructed to do so. Here, we show that participants cannot only intentionally forget episodic memories but they can also mirror the ‘‘forgetting performance’ ’ of an observed model. Methodology/Principal Findings: In four experiments a participant observed a model who took part in a memory experiment. In Experiment 1 and 2 observers saw a movie about the experiment, whereas in Experiment 3 and 4 the observers and the models took part together in a real laboratory experiment. The observed memory experiment was a directed forgetting experiment where the models learned two lists of items and were instructed either to forget or to remember the first list. In Experiment 1 and 3 observers were instructed to simply observe the experiment (‘‘simple observation’ ’ instruction). In Experiment 2 and 4, observers received instructions aimed to induce the same learning goal for the observers and the models (‘‘observation with goal-sharing’ ’ instruction). A directed forgetting effect (the reliably lower recall of to-be-forgotten items) emerged only when models received the ‘‘observation with goal-sharing’ ’ instruction (P,.001 in Experiment 2, and P,.05 in Experiment 4), and it was absent when observers received the ‘‘simple observation’’ instruction (P..1 in Experiment 1 and 3). Conclusion: If people observe another person with the same intention to learn, and see that this person is instructed t

    Substituent Effect on the Photoreduction Kinetics of Benzophenone

    Get PDF
    The kinetics of the photoreduction of four benzophenone derivatives by isopropyl alcohol was examined in acetonitrile, namely tetra-meta-trifluoromethyl-, di-para-trifluoromethyl-, di-para-methoxy benzophenone and for comparison the unsubstituted molecule itself. The basic spectroscopic (absorption and phosphorescence spectra) and photophysical (quantum yields, excited state energies) properties were established, and the key kinetic parameters were determined by the laser flash photolysis transient absorption technique. The rate coefficients of both the primary and secondary photoreduction reaction show remarkable dependence on ring substitution. This substantial effect is caused by the considerable change in the activation energy of the corresponding process. The experimental results as well as DFT quantum chemical calculations clearly indicate that these benzophenone derivatives all react as n-p* excited ketones, and the rate as well as the activation energy of the reduction steps change parallel with the reaction enthalpies, the determining factor being the stability of the forming aromatic ketyl radicals. The secondary photoreduction of benzophenones by the aliphatic ketyl radical formed in the primary step occurs via a hydrogen bonded complex. The binding energy of the hydrogen bonded complex between the aliphatic ketyl radical reactant and a solvent molecule is a critical parameter influencing the observable rate of the secondary photoreduction

    Az örök békéről s annak mai esélyeiről (Immanuel Kant nyomán szabadon)

    No full text
    Tanulmányommal a célom az volt, hogy az örök béke lehetőségeire refl ektáljak a mai világunkban, azokra a rövid esszékre támaszkodva, amelyeket Kant életének utolsó két évtizedében írt, s amelyek tárgya a történelemfi lozófi a volt. A tanulmány első részében Az örök békéről szóló esszéjét használtam kiindulópontnak (hiszen Kant ebben fektette le ennek a békének az alapvető feltételeit), és azt vizsgáltam meg, hogy ezek a feltételek mára teljesültek-e valamilyen mértékben. A konklúziója ennek a résznek az, hogy a fejlemények, amelyek Kant kora óta bekövetkeztek, okot adhatnak számunkra némi óvatos optimizmusra: az általa megszabott feltételek ugyanis részben teljesültek. Rögtön megváltozik azonban ez az optimista kép, ha az örök békéről való töprengés közben fi gyelembe vesszük Kant egy másik írását is, amely az első volt a rövid történelemfi lozófi ai esszéi sorában, s aminek Kant Az egyetemes történelem eszméje világpolgári szemszögből címet adta. Ennek elemzését kíséreltem meg a tanulmány második részében, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a két szöveget együtt olvasva jóval teljesebb képet kapunk arról, miként gondolkodott Kant a történelem irányáról és az örök béke feltételeiről. Bár ez az esszé részben már megelőlegezi Az örök békéről szóló, bő tíz évvel később keletkezett szöveg főbb gondolatait (Kant itt is a köztársasági kormányzatot és a „népszövetség” létrehozását tekinti a béke feltételeinek), ugyanakkor különbözik is tőle, mert Kant itt a történelem „rendszerének” egy általános koncepcióját is kidolgozza. A második részben tehát azt vizsgáltam meg, hogy a történelemnek ez a víziója milyen reményeket hordoz az örök béke tekintetében. A következtetésem az, hogy Kantnak ez az esszéje nem annyira válaszokhoz, inkább kérdésekhez vezet el minket, s hogy az ezekre a kérdésekre adható minden válasz egyformán nyugtalanító lesz
    corecore