Én-építő technikák a nép- és a műmesékben

Bruno Bettelheim (1985) könyve óta számos pszichoanalitikus és irodalmi szimbólumelemző írás alátámasztotta, hogy a népmesék a gyermekkori fejlődéshez (csecsemőkortól pubertáskorig) rendkívül sok ponton járulnak hozzá. Ennek oka egyfelől az, hogy a népmesék egyszerre szórakoztató és izgalmas történetek, másfelől pedig magas színvonalú irodalmi műalkotások, melyeknek nyelvét, képiségét a lehető leghamarabb és legmaradéktalanabbul érti meg a gyermek. Az én-fejlődés elősegítésének harmadik pillére a szövegekben munkáló mély érzelmek, konfliktusok és küzdelmek, melyek nem didaktikusan, de az egész emberiségre jellemző alapvető szorongásokról, nehézségekről, és legfőképpen azok megoldási lehetőségeiről beszélnek

KÁDÁR LÁSZLÓ FÖLDRAJZ PROFESSZOR, A KOSSUTH LAJOS TUDOMÁNYEGYETEM 1954/55. TANÉVI REKTORA

Kádár László 1947-től nyugdíjba vonulásáig (1978) az egyetem professzoraként működött. Időközben a Bölcsészettudományi Kar prodékánja, 1952–1954 között a Természettudományi Kar dékánja, majd 1954/55-ben az egyetem rektora volt. Egyetemi oktatói karrierjét gazdagodó tudományos eredményei és kiváló tanári talentuma mellett főleg széles látókörű, szaktudományából messze kitekintő szellemiségének és rendkívül energikus, határozott impulzív alkatának, kiváló vitakészségének köszönhette. Jó kapcsolatokat ápolt az intézeti és az egyetemi munkatársakkal