A munkáltatói érdekképviseletek hazánkban és az Európai Unióban

Abstract

A jogalkotó az új Mt. elfogadásával az elődjéhez képest komolyabb szerepet szán a kollektív megállapodásnak. Ez tetten érhető azzal, hogy csökkentek a törvényi garanciák, de az eltérés lehetősége megnőtt, ugyanis a kollektív szerződéssel a törvény rendelkezéseitől (pontosabban annak II. és III. Részétől) a felek eltérhetnek, akár a munkavállaló hátrányára is. A fent említett jogalkotói célt - azaz a kollektív szerződések számának növelését- ezidáig nem sikerült elérni. Dolgozatomban a munkáltatói érdekképviseleteket – mint a kollektív szerződés lehetséges alanyait – vizsgálom. Ha a kérdést az érdekképviseletek vonatkozásában vizsgáljuk, a jogalkotói cél el nem érése több okra vezethető vissza. Az első ok, hogy véleményem szerint az Mt. szabályozása nem megfelelő a munkáltatói érdekképviseletek vonatkozásában, amely bizonytalanságot teremt. Részletesen rendezni kellene az érdekképviseletek jogállását, feladat- és hatáskörét, valamint a kollektív megállapodás kötési képességét. Ugyanis, ha az Mt. a szakszervezetek kezét megköti a részletes szabályozással, akkor tegye meg ugyanezt a munkáltatói szövetségek rendezése terén. A következő ok, hogy a szociális párbeszéd nem úgy működik, ahogyan kellene. A tripartit érdekegyeztetés hatékonyságát növelni kell. Ez úgy érhető el, hogy mind a szakszervezetek, mind a munkáltatói érdekképviseletek álláspontját a kormánynak kötelezően figyelembe kellene vennie, továbbá az egyeztetések számát gyakoribbá kell tenni. A harmadik ok, hogy a munkáltatói érdekképviseletekkel szemben a munkáltatói bizalom még nem alakult ki teljesen. Ez arra vezethető vissza, hogy az érdekképviseleteknek – a szocializmusnak köszönhetően - nincs akkora hagyománya, mint Nyugat-Európában. Vizsgálatom alapján arra a következtetésre jutottam, hogy mivel a kollektív szerződések száma nem emelkedett, a munkáltatói érdekképviseletek szabályozása nem megfelelő és a szociális párbeszéd sem úgy működik, ahogyan kellene, valamint a munkáltatói bizalom sem alakult ki teljesen az érdekképviseletek vonatkozásában, ezért a munkáltatói szövetségek nem működnek teljes hatékonysággal. Álláspontom szerint a munkáltatói érdekképviseletek működésével kapcsolatban a francia és az osztrák rendszer jól működik, ugyanis magas a szövetségekben a munkáltatói részvételi arány, továbbá az általuk kötött kollektív szerződések száma. Úgy gondolom, hogy ezen két ország mintául szolgálhatna a magyar munkáltatói érdekképviseletek számára.egységes, osztatlanjogás